Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Balázs Imre József: A "tiszta költészet" pillanata: Cseke Ákos-Tverdota György: A tisztaság könyve

Ez az idézet az egyik fontos érv amellett, hogy egyetértsünk Lengyel Andrással, aki tézisét több, húszas években írt Németh Andor-szövegrészlettel támasztja alá: „eszménye, amely Apollinaire verseit és az avantgárd bizonyos teljesítményeit modellezi, a tiszta költészet egy változata volt. O azonban nem a francia poésie pure már kész elveit vette át, hanem - még annak végleges letisztulása előtt - maga alakított ki egy ahhoz nagyon hasonló, sőt csaknem megegyező verseszményt. (Elveit nyilvánvalóan ugyanabból a költészeti trendből vonta el, amiből a poésie pure teoretikusai is.)"w A Lengyel által említett Németh Andor-idézetek számunkra azért fontosak, mert - bár kétségkívül nem irányzati, inkább szintetikus érvényűek - azt a mágikus nyelvtapasztalatot közvetítik, amely a szürrealizmus számára sem volt idegen: „Ami most utoljára történik, mélyebbről jön. Az abszolút csendből menti fel a költő a használat szennyétől megtisztult, abszolút szavakat. A szó ismét magáért van, vonatkozás nélkül való, és azt mondja, amit mond. Magáért van, a versben áll, és frissen piheg, mint egy fiatal állat."; „Elfelejtett idők versei elevenednek fel, a legrégibb versekre emlékeztetnek a legjobban a legújabb versek. Orfikus költeményekre hasonlítanak, a primitív népek varázslómesterének szertartásszavaihoz, furcsa néger faragványokhoz. [...] A szavakban van az értelmen túl is valami: nem szimbólum, hanem idéző erő, mágia. Mint ahogy a Kabbala hiszi: a nevén nevezett fogalom életre kel, úgy hiszi az új költő: az eksztázis szóidézései mögött áll az új ember. "n Ez tehát, ha a korabeli irodalmi mozgalmak személyes elfogultságait félretesszük, közös nevezőként tételezhető a szürrealisták és a tiszta költészet híveinek irodalomfelfogása között.

Egy másik Lengyel András-tanulmány kérdésként veti fel ennek kapcsán, hogy vajon József Attila esetében mi volt a meghatározó a tiszta költészet koncepciójával való találkozásakor: a közeli és imponáló tájékozottságú barát, Németh Andor sajátos hangsúlyokkal kialakított elképzelése vagy a Bremond, Valéry és több más francia irodalmár részvételével párizsi tartózkodása idején is zajló vita. Lengyel András inkább az előbbi variáns felé hajlik12, Tverdota György összességében mintha inkább a közvetlen tájékozódás mellett érvelne. Egyértelmű bizonyíték természetesen egyik változat mellett sincs.

Németh Andor álláspontját tehát a tiszta költészet kérdésköre kapcsán úgy jellemezhetnénk, mint amelyik az elérendő hatást hangsúlyozza, de nem beszél olyan konkrét technikákról, amelyek révén a kívánt hatás elérhető volna (ebben tehát eltér Valéry tudatosságot, nyelv- művességet hangsúlyozó elképzeléseitől). Legfennebb a sűrítést, illetve azt az „eliminációs" eljárást említhetjük, amely révén „a rezonírozó elemeket, a melldöngető szószátyárkodást, a giccses érzelgősséget" iktatja ki magából a vers - a 19. századi típusú retorikus költészet eljárásait és az előtérbe tolakodó szubjektivizmust tehát, fordíthatnánk le konkrétabb, magyar költészetből is jól ismert verstípusokra az elvárást. A továbbra is „megtűrt" eljárások közül azonban nem zárja ki Németh az avantgárd típusú beszédmódokat, ahogy természetesen a Valéry-féle versépítkezést sem. A Medáliákat ő maga jól érezhetően egy ilyen verseszmény ritka megvalósulásának tekintette. Saját, ebben az időszakban írt verseinek eklektikus beszédmódja azt mutatja ugyanakkor, hogy nem egy merev és szűkkörűen normatív elképzelésről van szó, hanem rugalmas, nagyvonalú koncepcióról.

Egyfajta végkonklúzióként azt fogalmazhatnánk meg a Cseke-Tverdota szerzőpáros könyvéről, hogy jelentős mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a „tiszta költészet" terminusát a továbbiakban árnyaltan, a korábbinál lényegesen szélesebb viszonyítási alap ismeretében használhassa a szakirodalom. Fenntartásaink inkább azzal kapcsolatban lehetnek, hogy mennyiben tekintsük általánosnak, a teljes életművet áthatónak József Attila tisztaságra való törekvését, ahogy azt Cseke Ákos tanulmánya lényegét tekintve sugallja. Számos olyan tendenciát figyelhetünk meg ugyanis a József Attila-költészetben, ami a kevert minőségek, az ambivalencia, a nonszensz,

10 Lengyel András: Filozófiai megfontolások Németh Andor irodalomfólfogásában. 127. In: A törvény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Németh Andorról. Nap Kiadó, Bp., 2007.113-135.

11 Idézi Lengyel András, uo.

12 L. Lengyel András: Az inspirátor. Németh Andor, József Attila és az úgynevezett tiszta költészet. In: A törvény és az üdv metszéspontjában. 136-153.

109