Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Balázs Imre József: A "tiszta költészet" pillanata: Cseke Ákos-Tverdota György: A tisztaság könyve

legvégső szigorát feltételezi. Következésképpen ritka és kivételes: „az ilyfajta igazság a világ leg­szélét lakja; tilos letelepednünk rajta".5 Ha az avantgárd felől próbáljuk értelmezni ezt az elvárásrendszert (ne feledjük, az avantgárd számára a Poe-Baudelaire-Mallarmé-Valéry leszármazási vonal mégiscsak irodalmi előzmény­nek számít, a többnyire elutasított tradíció része), akkor igazat adhatunk a kötet szerzőinek abban, hogy ez leginkább a konstruktivizmus vagy a kubizmus logikájához illeszkedik, a futu- rizmushoz, expresszionizmushoz vagy dadaizmushoz viszont nem igazán van köze. Gáspár Endre Kassák Számozott Költeményei kapcsán beszél atematikusságról - ez a koncepciót tekintve a konstruktivizmussal vagy a Deréky Pál által „elvont avantgárd költemény"-nek nevezett kép­ződménnyel áll összefüggésben. Cseke Ákos is a konstruktivista koncepcióval való rokonság mellett érvel József Attila 1923-1924 körüli irodalomszemléletének taglalásakor.6 Tverdota a Medáliák kapcsán ugyancsak a rendezettség-elv jelenlétét említi: „Nekünk elegendő annyit megál­lapítanunk, hogy József Attila szövegei esetében, amelyek a rendezettséggel nem állnak hadilábon, a konst­ruktivista elvek jelenlétét feltételezni sokkal plauzibilisebb, mint dadaista inspirációra gyanakodni."7 Hogy viszonyul Németh Andor „tiszta költészet"-koncepciója a szürrealizmushoz? Ez Tverdota György elemzései szempontjából azért lehet fontos kérdés, mert József Attila verseit (és Németh Andor értekező szövegeit) távolítani próbálja egy felületesen értett szürrealizmustól, és közelíteni a Valéry-féle tiszta költészethez: „A nevezetes Németh Andor-írásnak, a Kommentárnak, amely [...] inkább mindenféle költői modernség közös nevezőjének megfogalmazását tűzte ki célul, külö­nös sors jutott. A magyar irodalomtörténet-írás a kiváló esszét a szürrealizmus számára sajátította ki. Úgy fogta fól ezt a szöveget, mint a magyar szürrealizmus kiáltványát. Figyelmes olvasással, ha nem is jutunk ellenkező véleményre, de be kell látnunk, hogy Németh Andor itt a költői modernségnek nem a Breton által képviselt irányát javasolja, hanem azt az utat vázolja fól, amelyet Valéry purista ars poeticája jelölt ki.”8 A továbbiakban Tverdota azokat a szöveghelyeket emeli ki a Kommentárból, amelyek valóban ismerősek lehetnek a Valéry-Bremond eszmecsere követői számára. Különösen azok az érvek egyeznek meg a francia poésie pure-1 megalapozókkal, amelyek a korábbi költészeti paradigmát, illetve a kiküszöbölendő elemeket sorolják fel. Magam sem tekintem a Kommentár című Németh Andor-írást a szürrealizmus kiáltványá­nak. Programatikus szürrealista csoportszervezést és elkötelezettséget inkább a kései negy­venes évek Európai Iskolája körüli szerzők esetében tételeznék, különösen Pán Imre és Mezei Árpád esetében. Bizonyos elemek révén mégis úgy látom, Németh Andort semmiképpen sem tekinthetjük a tudatosságot vagy mondjuk a konstruktivista értelemben vett tisztaságot és elvonatkoztatást propagáló teória hívének sem. Lássunk például egy 1923-ban publikált Németh Andor-írást, amelyben egymás mellett bukkannak fel a szürrealizmus később gyakran hangoztatott fő témái és a tisztaságra történő utalás: „A költemény - Apollinaire óta- precíz műfaj, a tiszta élmény egyenértékű kifejezője, és mentes kell, hogy legyen minden reflexív tartalomtól. A vers most már egészen közel jut a legigazabb művészethez: a zenéhez, miután már előzőleg megszabadult formailag a hamis, imitativ zenétől, a zörgő ritmustól és a csilingelő rímektől. [...] Milyen az Apollinaire- vers? A legjobban úgy fejezhetném ki a lényegét: olyan, mint egy álomtájkép. Megvan benne az álmok különös, nyugtalanító szuprarealitása; sehol, csak az álomban, van a külvilágnak a maga valóságán túl, fenyegető, nyugtalanító és rejtélyes ereje. "9 Látható, itt (lényegében még a tiszta költészet-polémia és a szürrealista kiáltványok előtt) együtt, egymás mellett található utalás az álomszerűségre/ szuprarealitásra és a tisztaságra. 5 Vö. Tverdota összefoglalását: i. m. 287-288. 6 Cseke Ákos: Egy tiszta költő. A tisztaság fogalma József Attila költészetében. 144-151. In: Cseke Ákos- Tverdota György: A tisztaság könyve. Universitas, Bp., 2009.131-248. 7 Tverdota György: A Medáliák mint a tiszta költészet magyar mintapéldája. 408. In: A tisztaság könyve. 373-458. 8 Tverdota György: Egy talált tárgy megtisztítása. 369. In: A tisztaság könyve. 249-372. 9 Németh Andor: Új francia költők. Diogenes 1923/21. 6-9. Idézi Deréky Pál: Németh Andor és Kassák Lajos irodalomeszménye a húszas években. 101-102. In: Deréky Pál: Latabagomár ó talatta latabagomár és finfi. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1998. 84-104. 108

Next

/
Thumbnails
Contents