Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Balázs Imre József: A "tiszta költészet" pillanata: Cseke Ákos-Tverdota György: A tisztaság könyve
Balázs Imre József A „tiszta költészet" pillanata Cseke Ákos-Tverdota György: A tisztaság könyve Az 1926-1928-as időszakban József Attila költészete fontos változásokat mutat. Erőteljesebbé válik benne a groteszk iránti vonzódás, felbukkan benne egy új verstípus, amely dalszerű, rövid (legtöbbször nyolc-, esetleg tizenkét soros), és sűrítettsége, éles váltásai miatt meglehetősen „hermetikus". Legismertebb megvalósulása az életműben a Medáliák című ciklus, amely számos korábbi vázlat után 1928-ra nyeri el végső formáját. Cseke Ákos és Tverdota György kötete, amely A tisztaság könyve címmel jelent meg, történetileg leginkább érmék a József Attila-korszaknak a versei esetében releváns: ennek az időszaknak a versei ugyanis terminológiailag is köthetők a „tiszta költészet" vagy francia megnevezésével „poésie pure" szókapcsolatához. (Cseke Ákos egyfajta szóelőfordulás-vizsgálat keretein belül kiterjeszti a fogalom relevanciájának körét a tisztaság és a megtisztulás motívumainak elemzése irányában, és a teljes életművet figyelembe veszi. Bár a vizsgálódás kétségkívül alapos és körültekintő, következtetései vitathatóak, hiszen a József Attila-költészet számos más, párhuzamosan érvényesülő tendenciájával nem foglalkozik az elemzés, a következtetéseket pedig e részleges vizsgálat nyomán fogalmazza meg.) Tverdota György egy irodalomtörténeti nyomozás eredményeként kínálja a könyv általa írt részeit, egy olyan, a szakirodalomban szívósan felbukkanó viszonyítási reflex helyesbítéseként, amely hosszú időn keresztül meghatározónak tűnt a József Attila-szakirodalomban: „Egy időben úgy látszott, hogy József Attila modernségét akkor lehet leginkább meggyőzően alátámasztani, ha azzal a mozgalommal, a szürrealizmussal hozzuk őt hírbe, amely 1926-1927-ben, a költő párizsi tartózkodása idején a legerősebben tombolt a francia fővárosban. Mivel kevés közvetlen nyomát találtam annak, hogy a költő a francia szürrealizmus teóriájából vagy költői eredményeiből merített volna, egyre nagyobb ellenérzéssel olvastam ezt, a kutatásban elterjedt, szinte gondolattalanul ismételgetett közhelyet. [...] Kereséseim során bukkantam rá egy olyan törekvésre, amely a költő párizsi tartózkodása idején a szürrealizmusnál nem kisebb mértékben hangsúlyosan jelen volt, kiterjedt eszmecserék tárgyát képezte a francia irodalmi életben, és André Breton és társai programjánál harmonikusabb an illeszkedik a Medáliák-korszak arculatához. "J Ez a törekvés a Paul Valéry, illetőleg kibontott kritikai koncepcióként Henri Bremond és Albert Thibaudet nevével fémjelzett poésie pure. Az irodalomtörténész törekvése tehát lényegében kétirányú: egyrészt leválasztani a Medáliák- verstípusról egy reflektálatlanul és felszínesen használt „szürrealista" vagy „szürrealisztikus" címkét. Ezt a törekvést jogosnak, a felvonultatott érveket meggyőzőnek érzékelhetjük. (Ez az érvelés azonban korántsem zárja ki, hogy József Attila korábbi szabad verseiben vagy bizonyos későbbi, marxista doktrínákhoz képest „eretnek" megnyilvánulásaiban továbbra is szürrealista párhuzamokat keressünk.) Másik törekvése, hogy József Attila e korszakban írt verseit a „tiszta költészet" koncepciójához kapcsolja, és hogy ezt a koncepciót a maga árnyaltságában mutassa 1 1 Tverdota György: Egy talált tárgy megtisztítása. 249-250. In: Cseke Ákos-Tverdota György: A tisztaság könyve. Universitas, Bp., 2009. 249-372. 106
