Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Fekete J. József: A Változatlan Semmi megfigyelője: Nagy Zopán: A kötet címe. A haiku jegyében

Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, hogy jelezzem, Nagy Zopán számára a haiku eleve több puszta versformánál, ő ugyanis a zen irányából közelít hozzá, ezért is gyakori versében a paradoxon, akárcsak magában a zenben. Haikui bölcseletcentrikusak, viszont nem csupán a buddhizmus tanítása szólal meg bennük, hanem a keresztény mitológia ikonikus elemeit is a zen szellemében értelmezi, vagy alakítja egymással ok-okozati viszonyba rendeződő képekké. Jézust például a halálát jelképező keresztfán láttatja, de a költő a kereszt anyagában felfedezi a létrát is, a mennybemenetel jelképét, a feltámadás előjelét, a keresztény epifánia reményét: „Harminchárom év: / kívül kereszt, belül Lét- / ra. (Így) van remény." (33.) Nem tudhatom, hogy ez a vers szándékosan került-e a kötet 33. oldalára, az viszont egyértelmű, hogy többszörösen összetett képpel szembesül e haiku által az olvasó, amit a költő a sorok írásképével generál. A létra szó második szótagját ugyanis áttöri a másodikból a harmadikba, így a kereszten belül egyszerre képződik meg a magasabbra jutás eszköze és maga a lét misztériuma. A harmadik sorban az így szó zárójelek között jelenik meg, ami által a „van remény" állítása kiegészül, és oly módon értelmezhető, hogy abban az esetben létezhet a remény, ha az egyén az elmúlásban felismeri az új életet, a keresztény a feltámadást, a buddhista a karmát és a reinkarnációt. A többszörösen összetett képek között az egyik legszebb a következő: „Kés(n)ő este volt. / Halvány fény-penge éle: / vágott be a hold..." (69.) S még csak egy másik Jézus-központú haiku: „Harmadnapra O: / vérbe-fagyvafóléledt. / Arca deres kő..." (69.) Mi sem természetesebb, hogy Nagy Zopán haikuiban Krisztussal békésen megférnek a sintó vallás nagytiszteletű istenségei, a kamik.

A többszörösen összetett képek nem látványhordozók, hanem bölcseleti elemek megjelenítését szolgálják. Ennek tudatosítása érdekében a költő gyakorta a metszés- vagy forgástengely mentén egymásba visszatükröződő alakzatokká szervezi a versét:

A Valóságok Titokzatos foltok Szemeim mögött- Most átfordulok Szemeim mögött Titokzatos foktok A valóságok

A tükörszimmetriás versszerkezet már az előző kötetében is fontos szerepet kapott, a haikuk esetében jelképes értelemmel telítődik. Szepes Erika írja a könyvhöz utószóként csatolt tanulmányában, hogy ez a reverzibilitás, átfordíthatóság, visszafordíthatóság Buddha dharma- tanából ered, abból a tanításból, ami szerint a világot egyszerű őselemek szüntelen mozgása nyomán létrejövő elemtársulások alkotják. „A világot ez a folyamatos átmenetiség, egymásba változás, egymástól elkülönülés jellemzi, nincs megszűnés sem, csak átváltozás." (89.) Az átalakulás révén megvalósuló folytonosság szinte központi témája a kötetnek. „Átalakulhatsz. / A csapda megváltoztat... / Nyúlszájú róka." (63.) Ebben a versben a csapda az átalakulás tengelye. A fordulás nemegyszer közvetlenül is megjelenik a versben: „A fold koporsó. / Benne gyakran fordulunk... / Az ég koporsó." (23.) Leghangsúlyosabban pedig az előző kötet éléről átemelt versben jelenik meg ez a forgástengely: „Nem hasonulok. / Fordulatom torzulat. / Benne(m) maradok... // Nem hasonlítok. / Torzulatom fordulat. / Azonosulok... ” (Én-kettő) (25.) A következő versben ezt az átfordulást előidéző szerepet a nem születtem másnak, mégis másnak születtem paradoxona tölti be: „Szüleim Nagyok. / (Én sem születtem »másnak«.) / Szüleim vagyok." (60.) Ebben a haikuban közvetlenül jelenik meg egy másik paradoxon is, az én és az ők azonosítása, egy személyen belüli jelenléte. Erre az egyes és többes számot, illetve az első és második személyt azonosító megszólalásra több példát is találunk a kötetben. A személycsere mellől nem-váltás se hiányzik ebből a költői világból, Nagy Zopán megteremti ellentétes nemű alteregóját, vagy női álnevesítését, Azaki Nemazakit, aki egyben a költő anyakép-azonosulása is.

A haikukat átható abszurd humor nyelvjátékos megnyilatkozását ugyancsak már az előző Zopán-kötet kiérlelte. A nyelvjáték most is paradox jellegű: „Az a kedves kis légy, / ki (csak) a

98