Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Borcsa János: Nézőpontok és horizontok új Markó-szonettekben: Markó Béla: Tulajdonképpen minden

másik versben aztán kimondottan is megjelenik a gondolat, miszerint, ha el is éri a szerencsés véget a szonett, ha úgymond össze is áll végre minden benne, a költőnek ki kell lépnie a „nyers, valószínűtlen napsütésbe", mivelhogy „nincsen élet túl a happy enden" (Egy másik versből jöttem).

Versből az életbe, életből a versbe kell lennie átjárásnak. Markó közéleti szerepvállalása folytán ez a gondolat különös hangsúlyt nyerhet az olvasó szemében, amikor az új Markó-kötetben a szenvedéstörténetből eredő áldozatmotívum megjelenését észleli (Azóta is, Egyetlen öleléssel, Szikrázás, Puzzle, Egy vacsora maradékai, Között). Kiválasztottságról és áldozatvállalásról, illetve csalódásról, továbbá hűségről és árulásról fogalmazódnak meg a költő üzenetei.

Ezeknek a keretei, jelen esetben a vállalt szonettforma kötöttségei általában fegyelmet kívánnak, de a költő választhatja a fegyelmet ezen túlmenően a kifejezésmód, például a versbeszéd tekintetében, azaz a „szó fegyelmét" (Bányai János) valamely gondolat, illetve üzenet megfogalmazásakor. Ezúttal, a felsorolt versek egyikében, Markó éppen a szenvedésről és elárultatásról, tehát egy drámai helyzetről szól érzelemmentesen, szenvtelenül (Azóta is). A személyesség hangját hallató kötetben ez, vagyis a tárggyal szembeni távolságtartás, illetve a lírai én feloldódása, eltűnése mondhatni ritka, de épp ezért szembetűnő jelenség, sőt éppen ezáltal a kontraszt által erősödik fel az ebbe foglalt üzenet - a Keresztrefeszített csalódása a manipulálható tömegben -, s egyúttal ez a szonett, amely a szó fegyelmét követő tendencia felé mutat, egy új lehetőséget, újabb költői perspektívát is jelenthet Markó Béla pályáján, a versbeszéd és a stílus tekintetében legalábbis.

(Csíkszereda, Bookart, 2010)

91