Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Szabó Gábor: "Metafizikai harisnya" - az "én" öltözéke Petri György lírájában

mint erotikus hajtóerő az előrehaladás, a megsemmisülés vágyától hajtva a minél rövidebb út bejárásában érdekelt, másfelől pedig az ezzel ellentétes késztetések kerülő utakra terelve, egy tétovázó ritmust előírva, halogató technikákat felmutatva próbálják meghosszabbítani a lezárás felé vezető utat.

Azzal együtt, hogy Petri nem egy versében leplezetlen iróniával kommentálja a freudi nyelvjáték paneljeit (Lélektan-óra, Tapintat / Hommage á Freud /) szövegei hasonló módon formalizálják a halálhoz vezető kerülő utak életjelenségekben testet öltő mintázatát, ahogy a Halálösztön és az életösztönök szerzője vizionálta ezt annak idején.

Úgy tűnik, az egymásba íródó ellentétek rendszere, az ellentmondásos késztetések önromboló összetagozódása Petri lírai világában az élet- és a halálösztönök dialektikus párosára vezethető vissza, amelyek közt az ideiglenes kiegyezések teremtik meg a vers létezéséhez szükséges állandósági faktort. A Petri-versek heterogén irányvonalainak - a tekintet racionalitása (és a hozzá kapcsolódó motívumháló) és a test beszéde (az érzéki örömök funkciói) - együttmozgása, transzformációja, kölcsönös átdolgozása e motívumok láthatóvá tételével, poétikai jelenségekként történő alkalmazásával egyúttal a versek létfeltételeit biztosító pszichés ütközetek hadrendjéről is folyamatosan tudósít. A versek saját szerkezetükbe vésve formalizálják működésüket, motívumaik diagnózisszerűén rögzítik a belső tereikben zajló eseményeket, finoman egyensúlyozva az (ön)építkezés és az (ön)rombolás képlékeny határterületein.

62