Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Tóth Csilla: A szöveg mint tárgy: Vizualitás, narráció és társadalmi reprezentáció Márai Sándor Bolhapiac című kötetében 1934, 2009
és méregkeverőnőt"23 24. A panoptikumban az Ember látható „minden kivitelében", s a különböző kivitelezések között csak fokozatbeli eltérés van. Ugyanitt az „alkatrészek osztályának" szinekdochéja egyes novellákban másféle metonimikus viszonyként tér vissza. Az Első vizit című elbeszélésben az üzletszerűség következtében az orvos nem embereket, hanem betegségeket lát várótermében („a poros pálma alatt idősebb vesegyulladás ült"2i), amiben a német expresszionizmus egyik stíluseszköze, az ember eltárgyiasítása köszön vissza. Ennél újszerűbb eszközzel él a Gigerli, melynek műfaja átmenet a tárcanovella és a riport között: az elbeszélő a szemtanúk beszámolója alapján készít riportot a gigerli haláláról. A szemtanúk megfigyelései alapján készült, a figura ruházatára vonatkozó részletes leírásokhoz az elbeszélő értékelő kommentárjai kapcsolódnak, amelyek mind az észlelés, a megfigyelés tökéletlenségére vonatkoznak: „Az emberek megfigyelőképessége véges, s ezért be kell érnünk vele, hogy csak azt a sötétkék kétsoros öltözetet fogadjuk el hitelesnek, melyet az első ebédhez öltött fel... Nagyjából tehát fogadjuk el megbízhatónak azt a jelentést, mely határozottan állítja, hogy ebédhez fekete magas antilopbőr cipőt viselt, puhát, mint egy kesztyű, szürke selyemharisnyát s kétsoros sötétkék utcai ruhát."25, „Tömegben mindig ilyen megbízhatatlanul észlelnek az emberek.”26 Ebben a novellában kapcsolódik össze közvetlenül a társadalmi reprezentáció és az észlelés metonimikussága: maga a megfigyelés utánozza a panoptikum metonimikusságát. Nemcsak a figura, de az észlelése is panoptikus. A címszereplő utolsó napjaira visz- szaemlékező szemtanúk csak a viselt ruhákra tudnak pontosan visszaemlékezni, az emberi arcra már nem, melyről a novella csattanójaként az elbeszélő különböző, egymásnak ellentmondó vélekedéseket idéz. Az irónia nyilvánvalóan nemcsak a gigerli figurájára vonatkoztatható. A modernizálódó társadalomban metonimikus viszonyok jellemzik a személyiség különböző megnyilvánulásait, önkifejezését, így pl. a Parkett című tárcában a szórakozóhelyen a szereplők helyett a slágerszövegek beszélnek: „Ha én egyszer beszélni kezdenék!" - hirdeti a főpincér márványarca."27 Abból indultunk ki, hogy a Bolhapiac társadalomkritikája nem közvetlenül a megjelenített figurákban rejlik. A kötetet a panoptikumból, mint a kontextus és a mű világának közös, ismétlődő eleméből kiindulva értelmezve láthatóvá vált a kultúra különböző területeinek (populáris szórakozás és az irodalom) összeszövődöttsége: a figurák önazonossága a szociális reprezentáció révén a modem társadalom által felkínált különböző kulturális minták mentén szerveződik. Ebben a tekintetben a Bolhapiac az Idegen emberek (1930) című mű problémafelvetéséhez kapcsolódik. A regény hőse a modern identitás szabad választásának mámorát éli meg Párizsban, a vágyott „európai" identitás megalkotása az interiorizált kulturális minták fizikai megtapasztalásával válik egyenlővé: a mentális mintaképekhez, a társadalmi reprezentációk fragmentumaihoz ezért az észlelés testi jelenségei kapcsolódnak. A regény a német expresszionizmus központi témáját, az én szétesésének élményét a nyelvi-kulturális 23 I. m. 187. 24 I. m. 163. 25 I. m. 18-19. 26 I. m. 18. 27 I. m. 55. 101
