Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Tóth Csilla: A szöveg mint tárgy: Vizualitás, narráció és társadalmi reprezentáció Márai Sándor Bolhapiac című kötetében 1934, 2009

idegenség problémájára helyezi át. Az irányzat kulcsfontosságú témája28 a műben az identitás felbomlásával válik egyenértékűvé. Hősválasztása (az idegen, a météque szerepeltetése)29 és a megváltozott szubjektum-objektum viszony (a perszonifikáció által megelevenített közlekedési eszközökkel szemben a destabilizálódó szubjektum képe, állatmotívumok) a berlini kora expresszionizmus törekvéseire vezethetők vissza. Az expresszionista líra jellegzetes stíluseszköze, a perszonifikáció Márai regényében átterjed a közlekedési eszközökről a különböző feliratokra, neonreklámokra, pl. „óriási villanybetűk ordították"30 és „Pathé hangszórója eksztázisban üvöltözött"31. Az idegen beszéd fenyegető jelenségként tűnik fel: „a pincérek.. .ordítva vágták át magukat a tömegen"32; a rikkancsok „fájdalmas dühvei hörögve"33 járták az utcát. Az expresszionizmus nyelvi kollázsa az Idegen emberekben idegen nyelvű betéteket jelent, amelyek nemcsak német vagy francia beszédfoszlányok, hanem újságok szalagcímei, utcai feliratok, plakátok, neonreklámok - vagyis a modem nagyváros kellékei. Az Idegen emberek azért is lényeges regény Márai pályáján, mert itt jelenik meg először az identitás témája és a hozzá kapcsolódó narratív invenció: az elbeszélőt felváltó hős élettörténeti elbeszélése, az ún. Márai-regény. Az ötlet a Válás Budámban módosul élettörténeti monológgá, hogy A gyertyák csonkig égnek című regényben ez a forma szinte teljesen dominánssá váljon. Az Idegen emberek első kötetében a figurális elbeszélő a hős identitásválságát beszéli el, míg a második kötetben a hős saját élettörténeti elbeszélésének megalkotásával szilárdítja meg önazonosságát.

A nyelvi kollázs a Bolhapiac írásai között a Parkett című tárcanovellában jelenik meg, de itt francia feliratok helyett slágerszövegek sorai szerepelnek. Lényeges, hogy a Gigerli című tárcában látott észlelési minta (metonimikusság) most a slágerszöveg révén az önkifejezés metonimikusságaként jelenik meg, a szereplők beszéde helyett áll, mely a társadalmi reprezentáció kétirányúságát példázza. A különböző (egyéni és társas) pszichikai folyamatok teremtik a társadalmi valóságot (a Gigerli esetében ez a szóbeszéd, pletyka, a Parkett esetében a slágerszöveg sémáiban megvalósuló világlátás), miközben ,,...(a külső) valóság más oldalról magukat a pszichológiai folyamatokat konstruálja”34. Az említett két novellában megnyilvánuló kultúrkritikánál fontosabb kérdés, hogy a Bolhapiac panoptikus, a társadalmi reprezentációt tematizáló novelláiban milyen szerepet tölt be a hős megformálásában a hős saját elbeszélése a narrátortól származó leíráshoz képest. Itt lép be a kulturális narratológia mint a forma szemantizációjának kérdése (Gymnich-Nünning, 2005). Vizualitás és narráció, mint láttuk, a Plasztikon tájékoztatójában együtt teremtették meg a figura azonosságát.

28 Az expresszionizmus ún. „diagnózis" jellegű irányzatának meghatározó témája az én szétesése (Ich-Zerfall). Ez a motívumkomplexum GIESE (1993) szerint olyannyira lényeges, hogy az expresszionista líra minden más témájának és motívumának hátterét alkotja.

29 Az expresszionizmus számos művének témája az idegenség vagy az idegen, pl. Emst Blass In einer fremden Stadt és Ehrenstein Der Fremde című verse, René Schickele Der Fremde című regénye, ill. Franz Werfel „Fremde sind wir auf der Erde alle" című költeménye, ezt Márai le is fordította Az olvasóhoz címmel. Georg Trakl versei közül nem egy e szócsoport köré épülnek, a sor természetesen még folytatható.

30 I. m. 58.

31 I. m. 48.

32 I. m. 48.

33 I. m. 48.

34 László János: A szociális reprezentáció járványtanáról, Replika, 41-42., 2000. november, 292.

102