Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - Buda Ferenc: Derű – ború (Tűnődések fehérről, feketéről III.)

hogy stílszerűbbek legyünk: versztányira - aprócska betűkkel leírva: Voronyezs. Nem azonos azzal a másik, jóval nagyobb Voronyezzsel, ami a pergőtűz révén vált nevezetessé: az innét messzire, Kurszkon túl található, Oroszországban. (Kurszkra meg, ugye, a kurszki csatáról emlékezünk.) Apám annak idején ekképp hozta tudomásomra a két azonos nevű város közti különbséget: „Nem ugyanaz a kettő: az Voronyezs, emez meg Vorones." Gyanítom, hogy az utóbbi latin betűkkel írott, német helyesírással feliratozott helynévtáblája nyomán jutott erre a sajátos megkülönböztetésre. De hadd böngésszek még tovább egy kicsit. lm, itt a birodalombeli néhány Novgorod egyike: Novgorod-Szeverszkij. Ezt is emlegette Apám, igaz, hogy csak amúgy hazaiasan, a szóvégi j nélkül. Hogy ezt a nem túlontúl jelentős ukrajnai települést mi okból látták el a szeverszkij, azaz északi jelzővel, még csak nem is sejtem. A másik két - oroszországi - Novgorodtól ugyanis jóval délebbre fekszik. (Csupán emlékeztetőül: az egyik - Moszkvától nyugatra - ősi fejedelmi székhely, a másik pedig Moszkvától épp ellenkező irányban Nyizsnyij, azaz Alsó-Novgorod; ez utóbbi hosszú időn át a nagy orosz realista, Makszim Gorkij - magyarán: „keserű", eredeti nevén Alekszej Makszimovics Peskov - fölvett utónevét viselte, mint az író szülőhelye. Ez is micsoda oktondi szokás: „tiszteletből" átkeresztelni a szülőhelyeket! Vajon mit szólna rá Ady Endre, ha megtudná: Ermindszent az ő nevét viseli? Alig hiszem, hogy öröm töltené el. Az utóbbi évszázad tömegessé szaporodott, olykor többszörös, oda-vissza átnevezései az Elbától s a Dunától az Amur torkolatáig terjedő tágabb térségünkben még sok zavart fognak okozni a jóhiszemű tájékozódni vágyók elméjében, egy lidérces korszak kaján és makacsul tartó örökségeként beláthatatlan időre meghosszabbítván az otthontalan ideiglenesség belső állapotát. Ja igen: Novgorod jelentése Újváros. Idehaza is akad egynéhány ebből a fajtából; például Dunaújváros, Tiszaújváros. Elgondolkodtató, hogy a Balmaz, vagyis „nem levő" megkülönböztető előtaggal ellátott Újváros [Veres Péter - vajon olvassa-e még valaki a magyar paraszti valóságban mélyen gyökerező műveit? - szülőhelye] mindkettőnél sokkal régebb óta viseli a maga nevét.) E tűnődő tallózás legvégére tartogattam azt a települést, Kijevtől északkeleti irányban vagy 350 kilométernyire, közvetlenül az orosz-ukrán határon, de még ideát, amelynek nevét Apámtól hallottam először. Mástól sem azóta. Keresgéltem évtizedeken át iskolai meg egyéb térképeken, de sikertelenül. Ez az az atlasz itt előttem, amelyikben sikerült végül ráakadnom. Annak idején felkaptam a fejem a hallatán, holott Apám a világ legtermészetesebb hangján említette; láthatólag nem talált benne semmi rendkívülit, hogy a haza határain túl, tőlünk több mint ezer kilométer távolságban létezik egy ilyen nevű helység: Szeregyina-Buda.

Hosszú, nehéz utat kellett bejárnia, hogy ezt megtudhassa.

A kései utódoknak azért már valamelyest könnyebben menne az ilyesmi. Kérdés, hogy egyáltalán érdekli-e őket, vagy legalább egy icipicit kíváncsiak-e rá.

*

Más. Komolytalan dolognak tartom annak hangoztatását - kiváltképp az elősorolt „bizonyítékok" alapján -, hogy a mi legközelebbi rokonaink az ujgurok. Legősibb műveltségi rétegeink bizonyos részletei - akárcsak a többi török nép

37