Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Győri László: A falu hangjai; A rossz liszt; Tátorján (versek)
Nyúlj ki már végre, te rossz lepel! Ó, te halotti leplem! Mert az vagy, átkozott, az leszel, én meghalok, te meg nem. Te rossz lotyó! Kinek adtad el magad, mondd, kinek fekszel le? Megtéplek, meg én, hogyha kell százszor és százezerszer. így jár, körbe-körbe, vonva a gonosz, engedetlen, fehér hómezőt, hogy jókora horizontba vesszen. A nagy, hatalmas láthatár most össze van sodorva. Ó, te átkozott, rossz halál, jó lisztet hol kapok ma? Tátorján Ligeti Lajos emlékének Szavakban élek, létezem, ők a lélek, az értelem, amíg szó, egyetlenegy, átlükteti a testemet, élek, eremben szó kering, a vér is azt sodorja mind, belélegzem a szavakat, úgy frissül bennem a tudat, a szófűzés kanyarjai új erőt nyújtanak neki. Emlékezetem éltetik, jövőmet köszönöm nekik. Az új szavakban új erő, mint friss, erdei levegő. Ha meg egy régi jön elő, azzal is tágul a tüdő. 32
