Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - Győri László: A falu hangjai; A rossz liszt; Tátorján (versek)

Egy tudós műben az a szó csapott meg, amely olyan ó, hogy ma már alig ismerik magát a szót, meg azt, amit

hordoz a sárga pusztaság, a vad Cambre tatáriát.

A tudós szófejtegető kezétől fényre ér a tő.

Vele megyek a nyelven át kifaggatni, hogy merre járt. Miféle nyelvben honlakó a tátorján, a régi szó?

Hová induljak érte el? Melyik múltunkba térjek el? Honnan vándorolt évre év, mire minálunk révbe ért?

Mi hozta? Miféle patak? Miféle vékony zuhatag? Miféle vastag ősi ár, amely a földet őrli már?

Bukdácsolt évszázadokon át e szél, e nyelv űzte gyom tatárból, törökből, mire ideért. S holnap újra le,

alábukik a kő közé szivárogni a mély felé a karszt belén előre, míg egy kő hegyén megjelenik,

s akár a könny, odakövül szemünk elé örök jelül.