Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Veress Miklós: Ködsorsúak (versciklus)
Veress Miklós Ködsorsúak 1. Önvérzékenység A pityerburgi ősi temetőben elsiketültek nagy muzsikusok: nem hallja Muszorgszkij, ha puska dörren, se Csajkovszkij - egy spicli mint szuszog. Akár hű özvegy, úgy kísért a múltam, és létembe fátumokat beír. Öngyilkosságaimból kitanultan nem leszek Szergej avagy Vlagyimir. A költő hadd vagdossa ereit (miközben fölakasztják s lelövik), ha szajháktól és szeszektől kiégett. De önvérével (mert vétség a kétség), más Kéz írja helyette búcsúversét, mit túlélnek a költőfeleségek. 2. Önmentség Beleborzongtam. Nincs harmincnyi éve, hogy figyelte a sok híres halott az idegent, míg Puskin felesége egy kő alól pletykákat suttogott arról, hogy politikusabb a párbaj apropóul... S módibb, mint ős-Gulág! Szibériázni? Elég csak a lágy haj is bűnjelül - s már női a sírvirág. 13
