Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - Veress Miklós: Ködsorsúak (versciklus)

A romantika őszült így tehát meg bennem. Más a vére, más a húsa - hát hogy érthetné költő és a múzsa külön-külön a közös igazát?!

Mint Szerjózskáját Duncan Isadora fóllépőben a saintmichel-autóra...

3. Foly/j/tatás

Fordítva így is: Izadóra Aj szén-1 (orosz átirat) muzsik Jeszenyin. Forradalmilag volt a kora álszent mindkettejüknek igazság szerint.

Míg szerelme Internacionálét táncol meztélláb (hogy matróztömeg kapjon művészetet), amire rálép nem színpad csak, még vérpad is lehet sem sejteni, mint hogy az Angleter is több már, mint egy pityeri hotel.

Vagy nizzai? Visszhangjuk így pedig: „Adieu mes amis! Je vais a' la gloire..." A sors néha visszatekeredik nyakról kerékre, mint egy sárga sál.

4. Zápor-vihánc

Hogy Pétervárott jártam utoljára, még leningrádi volt a Néva-part.

Köddé foszolt a Múzsa glóriája, s a folyó is homályokat takart.

Mert: „Doszvidanja, drug moj, doszvidanja... " mezamizott a búcsúvers szerint, egy új viszont-találkozásra vágyva (míg önagyonülésezett Lenin) költője is.

Nem tudni, hogy kivel.

14