Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Rigó Géza: A bizalom eróziója és újjáépítésének szükségessége a 21. században
a bizalmat helyreállítani.43 A közös értékekben, erkölcsi normákban, kötelességekben és felelősségekben való hit és gyakorlatrend, azaz a bizalom szokásszerűvé válása nélkül ez lehetetlen. Véleményem szerint a társadalmi tőke erősítése tudatos állampolgári magatartással, tudatos intézményi vezetéssel és politikai támogatással lehetséges. Azok, akik szilárd családi háttérrel és biztos társas kapcsolatokkal rendelkeznek, védettebbek a deviáns viselkedésekkel szemben, és egészségesebbek is. Az elvált, egyedül élő emberek halálozási aránya is rosszabb, mint azoké, akik családban élnek.44 A magányos emberek alapvető létszükségleteiktől, a család által biztosított érzelmi biztonságtól és stabilitástól vannak megfosztva. Tehát családot alapítani, gyermekeket felnevelni és ápolni a családi, baráti kapcsolatainkat az egyik legfontosabb feladatunk, ami életcélt ad, és megvédi a személyiségünket és az egészségünket.45 Sok történetet lehet hallani arról, hogy az élet vége felé az emberek rádöbbennek arra, hogy a társas kapcsolatok, a család, a barátok a legfontosabbak, és nem a felhalmozott vagyon és a megszerzett pozíció. Sokan nem is tudnak elmenni addig ebből a világból, amíg nem rendezik legfontosabb társas kapcsolataikat.46 A családok megerősítése érdekében tudatos lépéseket lehetne tenni. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk a fiatalok családi életre való nevelésére mind családi, mind intézményi szinten, fejleszteni kellene a konfliktusmegoldáshoz szükséges kommunikációs készségeket, hogy a párok meg tudják beszélni egymás között a vitás kérdéseket és elkerüljék a kommunikációs patthelyzeteket. A politikai vezetésnek hosszú távú családtámogatási rendszerben kellene megállapodnia, amely ciklusokon át kiszámíthatóan működik. Növelni kellene a bölcsődék és óvodák számát és emelni az ott folyó szakmai munka színvonalát, és lehetővé tenni, hogy a nők rugalmasan térhessenek vissza a mun43 A bíróságokba és a jogállamba vetett bizalom is csökken olyan esetekben, amikor nyilvánvalóan súlyos bűntények és csalások, sikkasztások után a bűnösök nem, vagy csak enyhe büntetésben részesülnek. Jó példa erre a Princz Gábor-féle Postabank-ügy, vagy a Kulcsár Attila-féle brókerbotrány, akik nevetségesen alacsony büntetéssel úszták meg a felelősségre vonást. Az emberek az ilyen ítéletekből azt a következtetést vonják le, hogy a „nagy halak ezt is megúszhatják", és azt, hogy „ha nekik lehet lopni, csalni, sikkasztani, akkor nekünk miért nem?". Magyarországon a szabálysértő magatartás is igen jellemző, azzal az állítással, hogy az „aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon", a megkérdezettek 80%-a egyetértett 2002-ben, 2006-ban még többen, a lakosság 84%-a. A magyar Országgyűlés ciklusokon át úgynevezett törvénygyárként működött, sorra hoztak újabb és újabb törvényeket, és mindig kiderült, hogy az élet számos területét nem lehet jogszabályokkal irányítani. Jakab András szerint Magyarországon a „bírák közül sokan azt hiszik, elég a törvényt alkalmazniuk, s nem kell megfelelniük más elvárásnak. Ez azonban saját szerepüknek és az alkotmány szabályainak súlyos félreértése. A társadalom erkölcsi igényeire nemcsak azért kell figyelni, mert így hatékonyabban működik a jogrend, hanem mert közvetve a bírák is a néptől kapják a hatalmukat. Azaz a jogállamiság és a demokrácia alkotmányos elve is erre kötelezi őket. (...) Demokratikus jogállamban a jognak erkölcsi tekintélye kell, hogy legyen." Tehát a jogrend és az igazságszolgáltatás is csak közös értékeken, erkölcsön alapulhat. Kulcsár 28. o. 44 Kopp 1997. 45 Több hazai vizsgálat is igazolja, hogy a magyarok gyermek- és családcentrikusak, és általában egy gyermekkel többet terveznek a családok, mint ahány megszületik. 46 Az egyik legjobb irodalmi alkotás ebben a témában Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek című írása. 186
