Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Rigó Géza: A bizalom eróziója és újjáépítésének szükségessége a 21. században

dő piacgazdaság és a stabil demokrácia létrejöttét egyaránt hátráltatja. A leninista államnak eltökélt szándéka volt, hogy megsemmisít mindent, ami esetleg a hatalmára törhet, a gazdaság »parancsnoki posztjai«-tól le a megszámlálhatatlan parasztbirtokon, kisvállalkozáson, szakszervezeten, egyházon, újságon, önkéntes társuláson és hasonlókon át egészen magáig a családig. Hogy ezt a totalitárius tervet milyen mértékben sikerült véghezvinni, az a különböző' szocialista országok adottságaitól függött. (...) A történelem iróniája folytán az a doktrína, amit azért agyaltak ki, hogy kiküszöbölje az emberi önzést, még önzőbbé tette az embereket."36 Fukuyama megállapította azt is, hogy Németország második világháborút követő felosztása után csökkent a társadalmi tőke és bizalom szintje a Német Demokratikus Köztársaságban, Nyugat-Németországhoz viszonyítva.37

A kommunista rendszer lerombolta mind az interperszonális, mind az államba vetett bizalmat. A szocializmus születésének első pillanatától, 1945-től kezdődően megindult az emberek közötti bizalom amortizálódása.38 Állandósult a bizonytalanság, a kommunista párt útmutatása szerint a politikai rendőrség már ettől az időponttól kezdve bárkit letartóztathatott, internálhatott, népbíróság elé állíthatott.39 A félelem és a bizalmatlanság légköre állandósult, a rendszer fenntartásának és működésének alapvető feltételévé vált. A szocializmus időszakában titkos ügynökök tömegei ellenőrizték a társadalmat, és nem lehetett tudni, hogy ki a beszervezett és ki nem, ezért csak a szűk családban bíztak meg az emberek. A téeszesítéssel a falvak tradicionális társadalmát zúzták szét. A korábbi életmód és értékrend, a tradicionális erkölcs egyrészt a modernizáció hatására, másrészt a társadalom radikális, szocialista átalakítása és átnevelése következtében megroppant és feloldódott, amit helyette kínáltak, azt a társadalom döntő többsége utasította el.40

Az államba vetett bizalom szintje erőteljesen csökkent, sőt az állam és annak intézményei „átverése, kijátszása" kurucos hőstetté, kollektív élménnyé és tapasztalattá vált. A generációk során kialakult munkakultúra elsorvadt és csak nyomokban maradt fenn. Hazánkban a számukban és gazdasági erejükben is meg36 Fukuyama 86. o.

37 „A német kultúra folyamatossága Kelet-Németországban az NDK fennállása idején a kommunista uralom miatt jelentős törést szenvedett. Sok német (...) az újraegyesítés után nagy meglepetéssel tapasztalta, milyen óriási kulturális különbségek választják el őket. Nyugati menedzserek elmondták például, hogy török munkásaik több jelét mutatják a klasszikus német erényeknek - a szigorú munkaerkölcsnek, az önfegyelemnek -, mint németnek született, de a kommunizmusban felnőtt honfitársaik. A keletiek pedig a maguk részéről gyakran úgy érzik, közelebb állnak a lengyelekhez, oroszokhoz, bolgárokhoz, hasonlók a vágyaik, a félelmeik, a posztkommunista világgal kapcsolatos reakcióik. A kultúra tehát nem valamilyen öntörvényű őserő, hanem olyasvalami, ami szüntelenül idomul a politika és a történelem változásaihoz.” Fukuyama: 295. o.

38 A hazai történetírásban 1948-at szokták a fordulat évének tekinteni, ez igaz is abból a szempontból, hogy addig többpártrendszer működött Magyarországon és korlátozott sajtó- és szólásszabadság is volt. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy az MKP a szovjet megszállás időpontjától az egyes településeken meghatározó szerephez jutott, nyomást gyakorolt a helyi politikára, a politikai rendőrséggel pedig nyomást gyakorolt a társadalomra.

39 Rigó (2010) 60-78. o.

40 Az életmód és értékrendbeli változásokat a 20. század második felére vonatkozóan jól mutatja be Fűzi László szociográfiai jellegű, családtörténeti, történeti írása. Fűzi 45-50. o.

184