Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Rigó Géza: A bizalom eróziója és újjáépítésének szükségessége a 21. században

pai országokéval, 1938-ra megközelítette a Monarchia utolsó békeévében elért szintet.31

A szociális feszültségek megoldása iránti igény egyre égetőbb problémává vált. A városi munkásokra vonatkozó szociális védelem sokat fejlődött a két világháború között, ugyanakkor a mezőgazdaságban dolgozókat nem védték ilyen kiterjedt szociális jogok. A szociális problémák megoldására kétféle válasz született Magyarországon a második világháború előtt, alatt és után: egy nemzetiszocialista és egy szovjet típusú szocialista út. A háborús megpróbáltatások, az erősödő német befolyás, a szélsőjobboldal erősödő ideológiai nyomása oda vezetett, hogy a szociális feszültségek megoldására az 1930-es évek végétől egyre erősödőén a nemzetiszocialista ideológia adta a legegyszerűbb és a többségnek a legkényelmesebb megoldást: „Vegyük el a zsidók vagyonát!" Ez a politikai és földbirtokos elitnek is jól jött, mert nem az ő birtokaikat kellett kiosztani, a hivatalnokok és értelmiségiek gazdasági, kulturális pozíciókhoz juthattak, ráadásul a zsidók elég vagyonosak is voltak, így igen széles társadalmi hátteret lehetett az ügy számára biztosítani. Bibó István ezt a következőképpen fogalmazta meg: „A politikai antiszemitizmus elfogadásának és a tekintélyes hányadában zsidók kezén lévő kapitalizmus támogatásának ez a kettős politikája kezdettől fogva létrehozott egy olyan feszültséget, melyben a »zsidókérdés« és annak »megoldása« a zsidók gazdasági hatalmának a felszámolásával vált azonos kérdéssé, s mint ilyen úgy jelent meg, mint az ország első számú szociális kérdése. A konzervatív-feudális kormányzat pedig, bár elvileg mindenféle társadalmi kérdés felvetésének ellene volt, mégis, ha már el nem kerülhette, könnyebben és szívesebben engedett ennek a zsidókra szorított problémafelvetésnek, mint az igazi szociális kérdés teljes szélességben való felvetésének."32

A vagyonelvétel és a kiszorítás fokozatosan és ütemezve történt. Először csak háttérbe szorítás, majd korlátozás történt, ami a munkaerő drasztikus kizsákmányolásán át több százezer ember fizikai megsemmisítéséig vezetett. Óriási félresiklás volt ez a társadalmi bizalom vonatkozásában és erkölcsi értelemben is. Nem csupán azért, mert embereket üldöztek a vagyonukért és a mögötte meghúzódó ideológiai okokért, hanem azért is, mert munka nélkül, mások vagyonára tudatosan apellálva, cinkosként részt vett ebben a társadalom egy része is. Tehát munka és teljesítmény nélkül rablással, feljelentéssel és fosztogatással lehetett társadalmi méretekben javakhoz jutni.33

Ezt követően vonult át a front Magyarországon, ami szintén jelentős vagyoni átrendezést, főként vagyonvesztést hozott. Az élelmiszert, az állatokat, a gyárak

31 Egy 2001-es OECD-tanulmány alapján Magyarországon az egy főre eső GDP a legfejlettebb nyugat-európai országokhoz képest a 20. század folyamán csökkent. E mutató szerint az első világháború előtt a legfejlettebb nyugat-európai országok 60%-án teljesítettünk, az első világháború és Trianon tragédiája után 1938-ra ezt a szintet ismét megközelítettük (57%). A szocializmus virágkorában, 1973-ban ez a mutató 48% volt, majd az 1989-es rendszerváltáskor 39%. A rendszerváltás időszakában hazánk gazdasági teljesítménye 18%-kal zuhant, nagyobb mértékben, mint az 1929-33-as világgazdasági válság idején, így 1992-ben már csak 33%-on álltunk. Rubicon, 2008. 2-3. szám

32 Bibó (1994/b) 12-13. o.

33 Ebben az időszakban is sokan voltak olyanok, akik életük kockáztatásával igyekeztek az üldözötteket segíteni, bújtatni, támogatni. Kecskeméten megemlíthetjük Károlyi Bemát ferences szerzetest, vagy Kovács Bálint református lelkészt.

182