Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Rigó Géza: A bizalom eróziója és újjáépítésének szükségessége a 21. században
el a legsúlyosabb károkat, és a rendszerváltás óta is inkább a válságtünetek és válságjelenségek a meghatározóak.20 A bizalomszint amortizációjának legfontosabb oka az, hogy Magyarországon a 20. század folyamán kilenc rendszerváltást, rendszerváltási kísérletet éltünk meg, amikor a társadalom alapvető értékei, normái jelentősen megváltoztak.21 Ezek során „karakteresen különböző politikai filozófiák, illetve ideológiák alapján olyan váltások történtek, amelyekben a gazdaság-, társadalom-, illetve közpolitika - és az abban való részvétel - szervezése-szerveződése egymástól diametrálisan eltérő rendszereket reprezentált. Ezek mindegyike döntő módon érintette a társadalom számottevő hányadának mindennapi egzisztenciális viszonyait, a társadalomszerkezeten belüli helyét, státusváltoztatási lehetőségét, a materiális és nem materiális javakból való részesedés körülményeit. "22 A bizalom hiányának másik fontos oka a hosszú múltra visszatekintő társadalmi megosztottság, ellentétek. Bibó István állapította meg, hogy a magyar társadalomfejlődés a 16. század elejéig együtt haladt a nyugat-európai folyamatokkal, akkor megakadt, és később már nem tudott a modernizáció egyenes útjára visszatalálni. A reformkorban példátlan társadalmi összefogás valósult meg Magyarországon, az ország modernizációja érdekében. Az arisztokrácia több kiemelkedő személyisége összefogott a köznemesekkel, a polgárokkal, az értelmiségiekkel és a jobbágyokkal annak érdekében, hogy Magyarország elindulhasson a polgári és ipari fejlődés útján. Bibó István a magyar társadalomfejlődés lényegét abban látta, hogy az uralkodó, az arisztokrácia, a köznemesség és a hozzájuk lojális értelmiség többnyire összefogott annak érdekében, hogy az alsóbb társadalmi rétegek nagyobb szabadságért folytatott harcát megakadályozza. A nyugati típusú demokratizálódási folyamatnak a gyökereit Hajnal István nyomán az európai feudalizmusban és a hűbériség intézményében találta meg Bibó, mert ekkor a hatalom személyes és közvetlen volt, az emberek a kis körökben megvalósuló személyes szolgáltatások, jogok, kötelezettségek és szabadságok sokaságában éltek, és a helyi feudális társadalomba személyükkel, családjukkal, munkájukkal, birtokukkal tartoztak bele. A szabadságok kis köreinek és az írásbeliség elterjedésének köszönhetően sikerült a hatalmat racionalizálni, így a király segítségével megvédték magukat a polgári, paraszti és értelmiségi csoportok a hatalom túlzott központosításától. Magyarországon ez az összefogás másként alakult, itt az uralkodó a felsőbb társadalmi csoportokkal fogott össze, annak érdekében, hogy az alsóbb társadalmi rétegeket elnyomás alatt tudják tartani.23 A magyar demokratizálódási folyamat, az 20 E tanulmányban nem vállalkozom a 20. századi magyar történelemben a társadalmi tőke és a bizalom szintjének társadalomtörténeti, történetszociológiai mélységű elemzésére. A hipotézisemet néhány történeti ténnyel igyekszem alátámasztani, ugyanakkor lényegesen kimunkáltabb és sokoldalúbb elemzéssel lehetne pontosabban bemutatni a bizalom változását leíró társadalmi folyamatokat. 21 Ezek a következő évszámokhoz kapcsolhatók: 1918, 1919, 1920, 1944, 1945, 1948, 1956, 1957, 1990. 22 Gyarmati György: Kényszerpályás rendszerváltások Magyarországon 1945-1949. www.mindentudás. hu/gyarmatigyorgy/20051017gyarmatil.html 23 Bibó (1994/a) 311-327. o. 179
