Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Rigó Géza: A bizalom eróziója és újjáépítésének szükségessége a 21. században
Több hazai közvélemény-kutatás is azt igazolja, hogy a lakosság egyre kevésbé bízik a demokratikus és állami intézményekben, a parlamentben, a kormányban, az önkormányzatokban, a demokratikusan megválasztott képviselőkben, a politikusokban. A magyar lakosság harmadának nincsenek barátai, minden negyedik ember a kapcsolati, társas erőforrások vonatkozásában hátrányos helyzetű, és a kimondottan kapcsolat-gazdagok aránya a társadalom 10%-át sem éri el.17 Mindezek az adatok alátámasztják azt a megállapítást, hogy a magyar társadalomban nagyfokú bizalomhiány van, és hogy a társadalom dezintegrációs jeleket mutat már hosszabb ideje. Andorka Rudolf már évtizedekkel ezelőtt felhívta erre a jelenségre a figyelmet, és magyarázatot is igyekezett adni ezen jelenségekre. Szerinte „feltételezhető, hogy a magyar társadalomban az elmúlt évtizedekben, legalább 1941 óta, de talán már 1914 óta súlyos, anómia- és elidegenedésválság alakult ki. A válság okai lehettek azok a történelmi-társadalmi megrázkódtatások, a háborús vereségek, az erőszakos, legtöbbször külső hatalmak beavatkozásának hatására végbement rendszer- váltások, amelyek 1918 óta a magyar társadalmat érték. Szerepet játszhatott azonban az 1945 óta végbement gyors, sőt erőltetett iparosítás, a nagy belső vándorlás is, amely bomlasztotta a régi kisközösségek integrációs erejét. Mivel ezeknek a gazdasági-társadalmi változásoknak sok vesztese volt, akik kimaradtak a változások előnyeiből, viszont azoknak a hátrányait súlyosan elszenvedték, az anómia különösen súlyossá válhatott a vesztes rétegekben, településeken. "18 További súlyos probléma, hogy a magyar társadalomban magas a különféle deviáns viselkedésűek (alkoholisták, öngyilkosok, lelki betegségben szenvedők) aránya más országokhoz viszonyítva. Mi lehet az oka a társadalmi tőke ilyen mértékű hiányának, a bizalmatlanságnak, a társadalom dezintegráltságának és anómiás állapotának évtizedek óta? A bizalomvesztés kora Feltételezésem szerint Magyarországon a társadalmi tőke és a bizalom szintje jelentős ingadozásokon ment át a 20. században, azonban ha a század egészét vesszük figyelembe, csökkenő mértéket mutatott. Magyarországon az első világháború előtt a társadalmi tőke és a bizalom szintje viszonylag magasabb szinten volt, amit az első világháború megpróbáltatásai és az azt követő forradalmak csökkentettek. A Horthy-korszak első felében ezt részben sikerült újjáépíteni, majd a háború felé közeledve ismét csökkent a mértéke.19 A társadalmi tőke és a bizalom a második világháború idején és a pártállami rendszerben szenvedte 17 Albert-Dávid 367. o. 18 Andorka 540. o. 19 A Horthy-korszak autoriter politikai berendezkedése, 1922-től a választásra jogosultak számának csökkentése, a nyílt szavazás intézményének bevezetése a kisebb városokban, falvakban nem kedvezett a demokratikus viszonyok erősödésének. A legsúlyosabb társadalmi problémára, a jövedelmek egyenlőtlen elosztására és a szociális feszültségre nem sikerült megnyugtató megoldást találni a korszakban. A zsidók visszaszorítására és korlátozására irányuló törekvések egyre erősödtek, tehát a demokratikus értékek erősödése és a társadalmi szolidaritás területén is komoly hiányosságok voltak. 178
