Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Rigó Géza: A bizalom eróziója és újjáépítésének szükségessége a 21. században
a civil társadalom, jobb az emberek lelki és egészségi állapota, tovább élnek, boldogabbnak érzik magukat és az iskolák teljesítménye is magasabb szintű. Tehát a társadalmi tőke és a bizalom növeléséhez olyan általánosan elfogadott normákra, értékrendre, erkölcsre van szükség, amelyeket a szocializáció során hatékonyan elsajátítanak a társadalom tagjai. Ezen túl a bizalom meghatározó szerepet játszik az emberek életében, boldogságérzetében, egészségi állapotában, a közös értékekre és normákra épülő társas kapcsolatok minőségében és kiterjedtségében, a közösséghez tartozás biztonságában és élményében is. A társadalmi tőke szintjének mérésére nincs általánosan elfogadott, hatékony és pontos módszer. A társadalmi kapcsolatok és csoportok számát, valamint az egyes csoportokban a tagok számát lehet mérni. Mérhetjük a civil szervezetek kiterjedtségét is az egyes társadalmakban. Ugyanakkor igen nehéz mérni az egyes csoportokban a tagok közötti bizalom vagy kötődés erősségét és az emberek együttműködési készségét. A másik módszer a társadalmi tőke mérésére a kérdőíves adatfelvétel a bizalom mértékére és a civil társadalom kiterjedtségére vonatkozóan. A kérdőívekben azt kérdezik meg, hogy mennyire bíznak a megkérdezettek a különféle intézményekben, társadalmi csoportokban. Megkérdezik az egyén társas kapcsolatainak formáját, mértékét, fontosságát (család, rokonok, barátok, munkatársak). Továbbá vizsgálják az állampolgárok aktivitását, politikai tájékozottságát, a civil szervezetekben való részvételét is.8 A továbbiakban ismertetünk, a teljesség igénye nélkül, néhány olyan kutatást, amelyek megállapítják, hogy a társadalmi tőke és a bizalom hiánya igen nagy mértékű hazánkban. A bizalom hiánya napjainkban Magyarországon Azt hiszem, hogy azok, akik nyitott szemmel járnak és ismerik a magyar gazdaság, társadalom és politika működését, sajátosságait, pontosan tudják, hogy hazánkban az égető bizalomhiány az egyik - ha nem a legnagyobb - tehertétel. Számos nemzetközi és hazai empirikus vizsgálat támasztja alá ezt. Kopp Mária és Skrabski Árpád a nyolcvanas évek végétől rendszeresen végez országos, reprezentatív mintákon követéses kutatásokat a magyar társadalom lelkiállapotára vonatkozóan. A nemzetközi vizsgálatok megállapították, hogy az élettel való elégedettség, a szubjektív boldogság szintje mind az egészségi állapot, mind a gazdaság fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű, és erősen összefügg egy társadalomban a válások és a munkanélküliség arányával, a bizalom szintjével, a civil szervezetekben való részvétellel, a kormányzat teljesítményével és a hívő, vallásos emberek arányával is.9 8 Putnam szerint a civil szervezetekben való részvétel mértéke a társadalmi tőke nagyságának az egyik legfontosabb mutatója. 9 Tomka Miklós megállapította, hogy Magyarország a kevésbé vallásos országok közé tartozik. Egy 31 országot átfogó nemzetközi összehasonlító vizsgálat szerint hazánk az istenhit és a vallásos önjellemzés terén a 23. helyen, az egyháztagok aránya (57,9%) alapján a 24-25. helyen, a legalább havonta templomba járás gyakorisága alapján (17,9%) a 21-22. helyen áll. Tomka azt is megállapítja, hogy a kereszténység olyan vallás, amely a közösségiségre kötelez és az individualizmus önző változatának radikális ellentéte. Tomka 429-430. o. 175
