Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Tóth Pál Péter: A magyar népességfejlődés meghatározottsága (Múlt, jelen, jövő)
Nem lehet tehát nem felismerni, hogy népesedési szempontból a kisebbségi sorba került magyarok és utódaik egy részének - annak ellenére, hogy rövid távon és közvetlen formában Magyarország lakosainak számát növeli - áttelepe- dése hosszú távon a Kárpát-medencei magyar népességfejlődés még megmaradt feltételrendszerét teszi egyre szűkösebbé. Az áttelepülők, mint ahogyan arra rámutattunk, nemcsak a kibocsátó közösséghez tartozók lélekszámát, tagjainak lélekszámát, termékenységét csökkenti, hanem tovább szűkítik azt a teret, amelyet a szomszédos országokban még magyarok „töltenek ki", laknak be. S ezzel - az áttelepülők szubjektív szándékaitól függetlenül - egyrészt elősegítik a helyben maradók szórványhelyzetbe kerülését, másrészt pedig, felgyorsítják a már szórványhelyzetben élő magyarok többségi néphez történő asszimilálódását, s a népességcsökkenés és az elöregedés ütemének felgyorsulását. A fentiek eredményeként megállapíthatjuk, hogy 1918 óta a nemzetközi vándorlásból származó magyarországi vándorlási nyereség népességpótlásban játszott szerepe, amennyiben nem leszűkítve, csak a Magyarországon élők, hanem a Kárpát-medencei magyar népességfejlődés szempontjából vizsgáljuk, kétes értékű és teljes mértékben ellentétes a megelőző korszakban lejátszódó vándorlási folyamatok eredményével.7 Mielőtt gondolatmenetünket tovább folytatnánk, nem kerülhetjük meg annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy a történeti demográfiai, történeti, statisztikai és földrajzi kutatásokat végző hazai szakemberek miért nem ismerték fel, hogy a trianoni békedöntést követően a többségi helyzetből kisebbségi létformába került magyarok millióinak, illetve a szülőföldjükről Magyarországra menekülők, áttelepülők százezreinek demográfiai magatartásában bekövetkezett változások milyen hatást fognak gyakorolni a magyar népességfejlődésre. Szinte érthetetlen, hogy hogyan hagyhatták figyelmen kívül a magyarországi és a szomszédos országokban élő magyarok demográfiai folyamatainak kölcsönösségét, egymásra utaltságát, egymásra hatását. Mi lehetett az oka annak, hogy mind ez ideig nem tudatosult, hogy mindaz, ami a népesedési folyamatok területén Magyarországon zajlik, csak része a Kárpát-medencei magyar népesedési folyamatoknak, de nem azonos azzal. A kérdésre, az erre vonatkozó kutatások hiányában, ma még nem lehet pontos választ adni. Feltételezhető, hogy a II. világháborút megelőzően ezzel a problematikával azért nem foglalkoztak, mert azt gondolták, hogy a nagyhatalmak döntései nem véglegesek. Az országhatárokkal felszabdalt magyar népességtömbökben lejátszódó demográfiai folyamatok kölcsönösségének, egymásra hatásának felismerését feltételezhetően az is gátolta, hogy az 1918-1920 előtti népességfejlődés feltételeit biztosító folyamatok megszakadásának következményei - a háború okozta emberveszteség, a termékenység megcsappanása, valamint a világháborút követő határmegvonás miatti jelentős mértékű kényszermig7 A folyamatot azért minősítjük kétes értékűnek s nem negatívnak, mert az áttelepülő személyében közvetlen formában - az asszimilálódóval és a harmadik országba vándorlóval szemben - a magyarság lélekszámát nem csökkenti. 158
