Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Rakonczai János - Ladányi Zsuzsanna: A sejthető klímaváltozás és a Duna–Tisza közi Homokhátság

A globális klímaváltozásnak természetesen számos egyéb hazai következménye is van (ezeket az MTA által koordinált VAHAVA-projekt2 összegezte), azonban ezekre jelen cikkben nem térhetünk ki.

Ha megnézzük a két ábrát, láthatjuk, hogy a melegedés és a csapadékcsökkenés trendje kétségtelenül kimutatható, de mivel ezek a tendenciák nagy változékonyságot mutató adatokból származnak, joggal kételkedhetünk, hogy vajon valósak-e ezek a trendek. Kutatásaink során éppen ezért olyan természeti elemeket vizsgáltunk, amik alkalmasak lehetnek a változások tendenciaszerű jellegét bizonyítani vagy cáfolni. Ilyennek bizonyult a talajvíz és több vele kapcsolatba hozható elem (pl. talaj, biomassza).

A Duna-Tisza közi talajvízszint-csökkenés háttere és mértéke

Az, hogy ez a csapadékhiány miért éppen a Duna-Tisza közén okozott látványos változásokat, gazdálkodási gondokat, és hogy van-e ebben kiemelt szerepe a klímaváltozás mellett az embernek, kissé összetettebb probléma.

2009 októberében került megrendezésre Kecskeméten az „Aszály és szárazodás Magyarországon” konferencia. A cím gyakorlatilag nem foglal állást abban az alapkérdésben, hogy a jelenleg zajló klimatikus változások beilleszthetőek-e az éghajlat természetes változékonyságába (azaz aszályosnak tekintsük-e ezeket a szárazabb éveket), vagy egy tartósabb, trendszerű változás részesei vagyunk (ekkor lehet jogos a szárazodás megnevezés).

A válasz eldöntéséhez tudunk segítségül hívni olyan tájalkotó elemeket, amelyek az éghajlati elemek változásait kisebb változékonysággal képezik le. A talán legjobban mérhető ilyen tényező a talajvíz. Ez a vízkészlet sokban függ a csapadéktól, de felszín alatti mélysége miatt sokszor akár hónapokig nincs kapcsolatban közvetlenül a csapadékkal, így annak változásait sokkal lassabban érzékeli. (A talajvízszint változásában ugyanakkor a hőmérséklet-emelkedés miatti növekvő párolgás is szerepet kaphat.)

A talajvíz változása szempontjából az a meghatározó, hogy a Duna-Tisza közi Homokhátság a két nagy folyó között hátszerűen emelkedik ki (legmagasabb részei 40-80 méterrel), így a talajvíz utánpótlódásában csak a csapadéknak van érdemi szerepe, s a folyók hatása is csupán egy korlátozott sávban mutatható ki. Az Alföld más területein viszont a domborzati adottságok lehetőséget adnak az oldalirányú szivárgásra a felszín alatt, illetve például a Kiskörei-duzzasztó üzembe állítása után megvalósított öntözések (a jászsági- és Nagykunsági-főcsatornák mentén) hatása elfedte a csökkenő csapadék talajvízre gyakorolt kedvezőtlen hatását. A Homokhátságon megfigyelhető egy olyan tendencia is, hogy a magasabb területeken a talajvízszint-csökkenés mértéke nagyobb (3. ábra). Ez szintén

2 A VAHAVA, a változás-hatás-válasz gondolati kör rövidítése. A projekt irányítója Láng István akadémikus volt. Erre a kutatási anyagra, valamint az IPCC eredményeire alapozva készült el hazánk klímapolitikája: 29/2008. (III. 20.) OGY-határozat a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról.

143