Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Csatári Bálint: Jövőkép vázlatok a Duna–Tisza közéről

Egyik általam fontosnak tartott ilyen gondolati jövőképvariáns megválaszolandó kérdései a Duna-Tisza közére szóló jövőképalkotás során a következők lehetnek: (1) ha a globális klímaváltozások ezen a módon folytatódnak, akkor, (2) ha az ennek következtében fellépő problémákat, kedvezőtlen hatásokat az öntözéses, kertkultúrás mezőgazdasággal akarjuk ellensúlyozni, annak (3) mekkora lenne a vízigénye és a vízszolgáltatás költsége? Ezek a (4) közgazdasági alapok és számítások hogyan és (5) mekkora területen hatnának a most folyamatosan visszaszoruló, pusztuló (6) tanyás gazdálkodás megújulására? S az pedig, hogy (7) korszerű farmtanyarendszerünk legyen éppen mekkora (8) mezőgazdasági útépítéseket és egyéb

(9) infrastrukturális beruházásokat igényelne? Már csak azért is, hogy ugyanolyan

(10) életminőségi helyzetbe hozzuk farmerjeinket, mint a nyugati országok termelői vannak? Arról nem is beszélve, hogy (11) milyen típusú szakemberekre, (12) termeltető és értékesítő szervezetekre, sőt (13) új élelmiszerfeldolgozó-ipari kapacitásokra lenne szükség ahhoz, hogy ez az ágazat - mondhatni - visszanyerje egykori fényét és sikeresen növelje térségünknek, (14) a Duna-Tisza közének az eltartóképességét, hozzájárulva annak a (15) fenntartható fejlődéséhez is.

Vannak felméréseink, amelyek azt mutatják: a mai tanyák bő harmada szeretne megújulni. A Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara kiváló homokhátsági programkísérletei is igazolják, lehet sikeres e téren a táj. S akkor még nem is beszéltem a (16) helyi (kis) piacoknak a rehabilitációját támogató új európai vidékfejlesztési módszerek adaptációs lehetőségeiről és (talán) a (17) hungaricumokban rejlő különleges minőségű élelmiszer-termelés lehetőségeiről.

De nyilván másfelé ágazik a feltehető kérdéssor (és a jövőképvariációk sora), ha nem az öntözéses (a vízhiányt pótló) megoldás irányában gondolkodunk tovább. Akkor azon kell elgondolkodnunk, hogy hogyan és milyen ütemben csökken tovább a táj már ma is jellemzően kimutatható vidéki népességeltartó képessége? Milyen (1) természeti értékeink mennek-mehetnek veszendőbe? Milyen lesz az ember által elhagyott kiskunsági táj? Újrapusztásodik? Vagy valamilyen (2) extenzív erdészeti és legeltető állattartó kultúra tart el majd százezrekkel kevesebb embert itt?

Újabb, immár harmadik igen aktuális kérdéssor írható le - hasonló módon - jövőképet előkészítő gondolatsorként s kérdések egymásutánjával a Daimler- Benz Mercedes autógyártó cég beruházásával kapcsolatosan. Vajon ennek a multinacionális világcégnek a megjelenése hogyan változtatja meg (1) Kecskemét és környéke arculatát? Csak az itt lévő, illetve ide járó (részben szabad) munkaerőre építő nagy gyárüzem egyfajta „sziget" lesz? Vagy a beruházás (1) fellendíti a műszaki felsőoktatást és a kutatást, s (2) a modem termelési, tervezési, kutatási terekbe, hálózatokba, klaszterekbe kapcsolódva új helyre kerülünk a térképen? Vajon a (3) magas műszaki színvonalú, innovatív kis- és közepes vállalkozások sokaságából lesz-e sikeres Mercedes- (4) beszállító a tájon? Felpezsdül-e a város (5) kulturális és szellemi élete? Megújul-e a (6) város közlekedése, (7) építészeti arculata, főutcája? Vajon a város egész (8) vidéki térségére kiható megújulás követi-e a beruházást, ami nyilván felértékeli a ma is (9) kiemelkedő jelentőségű természeti kincseinket, a hagyományos élelemtermelés tradícióit, (10) a rekreáció és a zöld (tanyai, lovas, agro-) turizmus legújabb formái nyernek teret?

134