Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Csatári Bálint: Jövőkép vázlatok a Duna–Tisza közéről
A múlt torlaszai tehát - aligha vitatható - ma is itt vannak velünk. S nemcsak az ügynökmúlt erkölcsi tisztázatlanságai, hanem a két évtizede elszabadult sokak által irigyelt gazdagodás tisztátlanságai is. (Csak az első milliót ne kérdezd, utána már úgyis minden legálissá tehető.) A közjó, a közvagyon, a közbirtokok, a közoktatás, a közkultúra, a helyi közösségek nagy-nagy jövőkérdései mint régi-új torlaszok szintén itt vannak. Amelyekre egy igen változatosan és gyorsan alakuló világ egyik (itteni) szegletében kellene jó válaszokat adni. Ehhez azonban szerintem el kellene bontani a régi és az új torlaszokat. A jövőkép hiányának főbb okai Húsz éve mint az egyik MTA intézeti kutatónak, lehetőségem volt egy egyhetes szakmai tanulmány- és előadói útra meghívni a világ azóta is egyik leghíresebb angol faluföldrajzosát, a Rural Studies1 folyóirat alapító főszerkesztőjét, Paul John Cloke-ot. Útjáról kérésünkre rövid, de igen érdekes beszámolót készített.1 2 Az akkori átalakulásunkról a következőket írja: „Anélkül, hogy kisebbíteném azokat az előnyöket és azt a szabadságot, amely az elmúlt évtizedek Kelet-Európájára jellemző merev, hatalmaskodó, centralista politika szétrombolása nyomán keletkezhet, az a benyomásom, hogy Magyarország sorsának eme történelmi fordulópontján potenciális veszélyt jelentene a szabadpiaci gazdaság modelljének kritika nélküli, általános átvétele. Magyarországon a falusi térségek helyi társadalmai sokkal jobban függnek az agrárszférától, mint Britanniában."3 Majd a vidék fejlesztését megalapozó kutatásokat illetően, de az alakuló új önkormányzatok tervezéséhez is kapcsolhatóan a következőképpen folytatja: „A helyi önkormányzatok számára nélkülözhetetlen egy jól képzett szakemberekből álló tervezőgárda. Feladatuk olyan elfogulatlan módszerek kidolgozása lenne, amely egyszerre segítené a térbeli és a társadalmi esélyegyenlőséget. A tervezőknek demokratikusan felelősségre vonhatóknak kellene lenniük, de hatáskörük révén felül kell, hogy tudjanak emelkedni a helyi politikai küzdelmeken az átfogóbb feladatok végrehajtása érdekében. A tervezés szükségessége mellett elengedhetetlen, hogy a helyi önkormányzat a környezetében zajló változásokról részletes, hitelesen megkutatott információkkal rendelkezzen. Az elméleti kutatóknak nem csupán az alapfeltételeket kell megkapniuk a rurális térségek átalakulásával kapcsolatos változások magyarázatához, megbízást kell, hogy kapjanak az ezzel összefüggő szociális, gazdasági és kulturális problémák új megoldási lehetőségeinek és az azt kivitelezni képes mechanizmusoknak a kidolgozására is. Más szóval: a rurális térségek kutatása egyszerre kell, hogy előremutató és leíró jellegű, a jövőt és a múltat egyaránt vizsgáló legyen, a kitűzött céljaiért elkötelezetten küzdjön, de az érintettek érdekeit tekintve technikailag maradjon elfogulatlan." Majd végül így folytatja: „A kisebbség, a virágzó vállalkozások haszonélvezői meggazdagszanak. De hogyan biztosítható, hogy a rurális térségek lakóinak nagy többsége ne 1 Az angolszász tudományosságban két évtizede elfogadott már a vidék-tudományok sajátos tudás- készlete. 2 Paul J. Cloke 1990: Társadalom és vidékiség, Valóság, XXXIII. évf. 6. szám, pp. 79-83. 3 Uo. 81. oldal. 129
