Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Bartha Eszter: "Ma mindenki magányos harcos" (Az emberi kapcsolatok változása a rendszerváltás óta Kelet-Németországban és Magyarországon)

ez a cél nincs.23 Tizenöt-tizenhét ház is épült abban az időben. Új házak. Ha ma családot alapítanak, születik a gyerek, egy-kettő, aztán nem tud mozdulni, mert nem tud. Mi leéltük a fiatalságunkat úgy, hogy végigdolgoztuk. Örültünk, ha lejöttünk málnaszedés után a gyerekekkel a strandra, mert ez is meg volt ígérve a gyerekeknek, hogy délelőtt leszedjük a málnát, és délután strand. De a városi ember mindig elment nyaralni. Mi állandóan fejlesztettünk. Nem elég hosszú a ház, oda egy disznóólát, és benne van a sok pénze a falusi embernek, és most ott állnak üresen az épületek, mert mindenki visszafejlesztette a gazdaságát, mert hát így van értelme állatot tartani, ha nem tudom eladni? Nincs plusz, nem tudunk pluszt termelni, amit a mi generációnk tudott. A mostani fiatalok nem tudnak úgy előrelépni. 25-30 fokos melegben egész nap kinn lenni - nem semmi. Na de 5-6000 Ft-ot is felmarkoltunk, három felvásárló is volt faluban. Most már rájövünk lassan arra, hogy odaadjuk a földet is, mert nem érdemes vele foglalkozni. Csak annyi legyen, hogy a saját szükségletre. Van három gyerekünk, de traktorunk az nincs. És mindent bérmunkával csináltatni, az sok. Nekünk nincsenek gépeink." (Fanni, 50)

Az idézet több dologra is rávilágít. A falu-város ellentét annyira volt tartós, hogy a Rába levéltári anyagaiban az 1960-as és az 1970-es években is állandóan visszatérő kritika, hogy a falusiaknak nincs idejük a mozgalomra, a társadalmi munkára vagy a továbbképzésre, mert rohannak haza megművelni a földjüket (míg a falusiak védelmében a források azt is megjegyzik, hogy a városi munkások irigykedve nézik a falvakban épülő új házakat, és kérdezgetik, hogy miből telik erre falun az embereknek). A második gazdaságnak természetesen rengeteg formája létezett, kezdve a málnaszedéstől a komolyabb vállalkozásokig. Több szociológus, köztük Szelényi Iván és Róna-Tas Ákos is osztotta azt a meggyőződést, hogy a második gazdaságba való bekapcsolódás elősegíti a kapitalista (vállalkozó) szellem kialakulását, és így jó alapja lehet a piacgazdaságra való áttérésnek. A második gazdasággal foglalkozó hazai közgazdászok, akik először írtak könyvet a témáról, nem osztották ezt az elképzelést, amit egyébként a rendszerváltozást követő fejlemények igazoltak.24

Fanni történetéből is kiderül, hogy második gazdaságbeli tevékenységük a szocialista iparra és mezőgazdaságra épült; és megfelelő pénztőke hiányában nem is lehettek volna vállalkozó farmerek, függetlenül attól, hogy milyen szellemet alakít ki bennük a málnaszedés. Ugyanakkor szeretném kiemelni azt a pszichológiai motívumot, amit a magyar munkások többsége explicite is kiemelt: hogy akkor, a régi szocialista rendszerben volt egy cél, amiért igaz, hogy sokat kellett dolgozniuk, de reális esély volt arra, hogy elérjék. Az interjúalanyok óriási többsége szegény családból származott; a lakását, a házát és a kocsiját a maga erejéből, munkájából szerezte. Kereső korú gyermekeikről beszélve igen kevés

23 Kiemelés - B. E.

24 Gábor R. István - Galasi Péter: A „második" gazdaság: Tények és hipotézisek. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1981. A szerzők később arra is rámutattak, hogy ez a privát szektor az állami iparhoz csatlakozott (vagyis jórészt állami megrendeléseket teljesített). Ezért szkeptikusak voltak afelől, hogy ez a „második" gazdaság egészében képes lesz talpon maradni egy kapitalista struktúrában. Tézisük hamarosan beigazolódott, hiszen a „második" gazdaság jó része - főleg a mezőgazdaságban — leépült a rendszerváltás után.

78