Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Bartha Eszter: "Ma mindenki magányos harcos" (Az emberi kapcsolatok változása a rendszerváltás óta Kelet-Németországban és Magyarországon)

elköltöztek, házat vettek, építkeztek, de nem csak ezért. Az egész légkör megváltozott. Mindenki inkább otthon maradt, bezárkózott, nem érdekelte már a közösségi élet úgy, mint régen. Az emberek már nem akartak úgy együtt lenni, mint régen. Korábban gyerekfesztiválokat is rendeztünk a lakótelepen, nagyon szerették a gyerekek. Ma már senki se csinál ilyet. Régebben ott volt a Stasi. Az emberek féltek, hogy valami olyat mondanak, de szerintem ma sokan még jobban félnek, hogy mond valamit, a másik besúgja a főnökének, és esetleg elveszíti a munkáját. Talán ezért sem keresik egymás társaságát. Senki nem akar olyat mondani, amit a másik ellene felhasznál. A privát problémáikat is jobban takargatják ma az emberek, mint régen. Régebben rendszeresen voltak házünnepségek, amikor a szomszédok összeültek, elbeszélgettek egymással. Ma már senki nem akar ilyet. Nem akarnak olyan bizalmasan összeülni, a dolgaikról beszélgetni, mert hátha olyat mondanak, amiből a másiknak származik előnye19... ma mindenki ódzkodik attól, hogy az ötleteit vagy a gondjait másokkal megossza, és ebből neki valami hátránya származzon. Ma szerintem nem is kívánatos az a rendszer szempontjából, hogy a munkahelyen vagy bárhol valódi közösségek alakuljanak. Egy bizonyos szint alatt nem is akarják, hogy az emberek között olyan sok kapcsolat legyen." (Kari, 51)

Kari szavait azért idéztem ilyen hosszan, mert a beszélő találóan összefoglalta azt, amit a németek többsége elmondott. Az új rendszerben a verseny a munkahelyekért és a munkahelyek megtartásáért kiélezettebbé vált, és az egyének közötti harc ellehetetlenítette a munkahelyi kollektívákat. A „könyöklő társadalom" mint kifejezés szinte mindegyik német interjúban szerepelt ugyanúgy, mint amilyen gyakran beszéltek a „magányos harcosokról" is. A többség arról is őszintén beszélt, hogy az anyagi különbségek új falakat emeltek az emberek közé. Azok, akik rendszeresen megengedhették maguknak a külföldi utazásokat, az egészséges sportközpontok látogatását és a szórakozás más, költséges formáit, általában nem tartottak kapcsolatot a náluk szegényebbekkel - de ugyanígy, a megszólaló munkanélküliek egy része is azt mondta, hogy nem szívesen találkozna olyanokkal, akik jobb módúak és sokkal többet engedhetnek meg maguknak, mint ők.

Az új egyenlőtlenségek megjelenésével nőtt az emberek egymástól való félelme és következésképpen a bezárkózásra való hajlamuk. Megjelent a gyanakvás, hogy a másik elsődleges célja - mind a munkahelyén, mind pedig a privát életben -, hogy valamilyen előnyhöz jusson, és ezért semmilyen közösködés (ötletek, információk stb. megosztása) „nemkívánatos", ahogyan Kari fogalmazott. Mivel a bizalmas beszélgetésekben az emberek kiadhatják a gyenge oldalaikat, vagy előnyhöz juttatják a másikat azáltal, hogy elismerik: segítségre vagy tanácsra szorulnak, egyre kevésbé akarják egymással megosztani a problémáikat. így lesz az egyes ember „magányos harcos", aki meg van győződve arról, hogy a boldogulásért folytatott harcában csak magára számíthat. Több interjúban is megemlítették, hogy míg korábban egyáltalán nem volt titok, ki mennyit keres, ma ennek elárulása akár felmondást is vonhat maga után. így lényegében olyan információból is „titok" lesz, amit egy „normális" társadalomban éppolyan nehezen lehetne a cég érdekével megmagyarázni, mint ahogyan nevetséges volt

19 Kiemelés - B. E.

73