Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Bartha Eszter: "Ma mindenki magányos harcos" (Az emberi kapcsolatok változása a rendszerváltás óta Kelet-Németországban és Magyarországon)

alizmus alatt élvezett közösségi élettel való összehasonlításban, hogy az emberi kapcsolatok dimenziója volt az egyetlen, ahol egyértelműen megfogalmazódott - mind a magyar, mind pedig a keletnémet interjúalanyok körében - egy baloldali, antikapitalista kritika.

A fentiekhez természetesen hozzá kell tenni, hogy az emberi és közösségi kapcsolatok témája mind közül talán a legszubjektívebb, különösen a múlttal való összehasonlításban, hiszen ilyenkor szinte magától adódik az ellenvetés: az emberek valójában a fiatalságukat „sírják vissza", amikor a legtöbben beletartoztak egy nagyobb közösségbe. Ezért elsősorban nem a rendszernek, hanem generációs „sajátosságnak" kell tulajdonítanunk az újkapitalizmusban hiányzó - vagy legalábbis a szocializmushoz képest jelentősen meggyengült - közösségi életre vonatkozó megfigyeléseket. A téma magyar szociológiai irodalma mindenképpen óvatosságra kell, hogy intsen a szocialista kollektívák vonatkozásában, hiszen, ahogyan Utasi Ágnes, Szalai Erzsébet és H. Sas Judit kutatásai is megmutatják, a gazdasági stagnálással párhuzamosan a második gazdaságot egyre inkább arra használták fel az emberek, hogy ott keressék meg a magasabb fogyasztáshoz szükséges jövedelmet, és így egyre kevesebb idejük maradt rekreációra, közösségi életre, és sokszor a saját családjukra is.7 De említhetem Tardos Róbert 1980-as közvélemény-kutatását, amely szerint a megkérdezettek többségének (60%) az lenne a válasza a család anyagi helyzetének romlására, hogy megpróbálna többletmunkát vállalni. Amikor az 1980-as évek folyamán ez sok családnál tényleg bekövetkezett, a második gazdaságban végzett munka fokozásával vagy túlórák vállalásával igyekeztek javítani helyzetükön. így mindenképpen óvatosnak kell lennünk, mielőtt túlságosan is idilli képet festenénk a Kádár-korszak szocialista közösségeiről.

A magyar helyzet éppen a piac kiszélesítése és a szocialista vegyes gazdaság irányába mutató reformok megléte miatt specifikus a régióban, és természetesen az NDK-hoz képest, ahol Ulbricht elbukott „új gazdasági rendszere" (NŐS) után nem került sor több reformkísérletre a gazdaságban. A fogyasztói szocializmust- függetlenül annak gazdasági fenntarthatóságától a létező rendszer erőforrásaival - a szocialista irodalom is komolyan bírálta, vagy legalábbis reflektált annak az emberi kapcsolatokra, közösségekre gyakorolt negatív hatásaira. Fejes Endre klasszikusa, a Jó estét nyár, jó estét szerelem (1969) még „csak" arra az anomáliára világít rá, hogy a foglalkozási presztízs - szemben a szocialista propagandával- koránt sincs arányban a társadalmi presztízzsel, amit egyértelműen az anyagi helyzet határoz meg.8 („»Maga nyolc általános iskolát végzett. Nekünk módunk van beiskolázni. Ezzel a rendkívüli szorgalmával érettségizhet, később diplomázhat. Mérnök is lehet magából.« »Na ne mondja« - így a regény főhőse, »És akkor mi van? Leszek egy szar magyar mérnök.«" Amikor viszont pénzes külföldinek hiszik, „meghajolnak előttem. Frakkban, szmokingban”).

7 Lásd Utasi Ágnes: Fogyasztói magatartástípusok mint az életstílusok egyik vetülete. Budapest, 1984; Szalai Erzsébet: Beszélgetések a gazdasági reformról. Budapest, Pénzügykutatási Intézet Kiadványai, 2. sz., 1986; H. Sas Judit: Szubjektív történelem 1980-1994. Budapest, MTA Szociológiai Intézet, 1995.

8 A foglalkozási és anyagi helyzet közötti státusinkonzisztenciát Róbert Péter kutatásai is megerősítik.

60