Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Marosán György: Fenntartható-e a fogyasztói társadalom jövőképe? (A kocsi vagy a kutyi dilemmája)
ték, potyautasként nagy eséllyel megőrizhetik forrásaikat, egyáltalán nem fektettek be a közös fenyegetés elhárításába. A kutatások harmadik iránya a Föld különböző régióira jellemző fogyasztási modelljeinek a glóbusz ökológiai helyzetére gyakorolt hatását foglalta össze. A kutatók a világot az átlagos jövedelem alapján három - alacsony, közepes és magas jövedelmű - régióra, vagyis szegényekre, feltörekvőkre és gazdagokra osztotta. Alacsony jövedelműnek minősítették a világ népességének 32%-át, a „középréteghez" tartozónak 50%-át, míg magas jövedelműnek a világ 18%-át. (Magyarország e két utóbbi határán van.) A vizsgálat keretében az 1961-2000 közötti időszakot elemezték abból a szempontból, milyen következményekkel járt a fogyasztás, bizonyos környezeti jellemzők - a klímaváltozás, az ózonlyuk alakulása, a mezőgazdaság iparosítása, az erdőpusztulás, a halállomány csökkenése, végül az esőerdők állapota - szempontjából. Arra a kérdésre kerestek választ, mekkora az eltérő fogyasztási mintájú régiók felelőssége a billenési tényezők alakulásában. Az eredmények - bizonyos szempontból - meglepték a kutatókat. A figyelem homlokterében többnyire a gazdagok luxusfogyasztása áll - nem véletlenül. Kiderült azonban, hogy a glóbusz ökológiai állapotát valamennyi régió befolyásolja. így például, a klímaváltozásban jelentős szerepet játszó C02-kibocsátás szempontjából a legszegényebbek negatív hatásait a szerzők 13%-ra, a középső régióét 45%-ra, míg a leggazdagabbakét 42%-ra számolták. Ezt is figyelembe véve, a klímaváltozás negatív hatásaiban az egyes régiók 29%-, 45%-, illetve 25%- kal „működtek közre". Ez arról tanúskodik, hogy nem csupán a gazdagok, de a szegényebbek életmódja is jelentősen közrejátszik az éghajlat egész emberiségre nézve negatív változásában. Ebből következik, hogy a Föld minden lakójának alapvetően módosítani kell viselkedését. A változtatás azonban nehéz. Az egyik akadálya, hogy drága. Valamennyi tényezőt tekintetbe véve a negatív hatások ellensúlyozásához szükséges költségek megoszlása régiónként: 20%, 60% és 20% volt. Vagyis mindenkinek, még a legszegényebbeknek is, komoly forrásokat kell összpontosítaniuk a negatív hatások enyhítésére. Ám még a költségeknél is komolyabb akadály, hogy - az előző kísérlet tanulsága szerint - ha az emberek, országok, régiók egyéni menekülési utat vélnek felfedezni, kezelhetetlenül magas lesz a potyautasok aránya. Ez végső soron azt eredményezheti, hogy az emberek egy részének előretekintő és altruista viselkedése ellenére a végeredmény globális összeomlás lehet. Ezek az eredmények - különösen a koppenhágai csúcs eredményeinek tükrében - újra megerősítik G. Hardin jó három évtizeddel ezelőtt született, a „közlegelő tragédiája" néven elhíresült cikkének eredményeit. Akkor sokakat megrázott a kutató következtetése, miszerint az egyébként racionális és előretekintő, de önző viselkedés szükségszerűen vezet a közös lét alapjainak összeomlásához. Napjainkban azonban a tét nem a községi legelő, hanem az egész Föld. A katasztrófa elkerüléséhez pedig, nem néhány tucat egymást ismerő gazda, hanem hatmilliárd ember viselkedését kellene összehangolni. Magyarország a globális fogyasztási piramis felső harmadának alján helyezkedik el. Mint az itt levők túlnyomó hányada tekintetét a leggazdagabbakra szegezi, és részét követeli a közös 53
