Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Marosán György: Fenntartható-e a fogyasztói társadalom jövőképe? (A kocsi vagy a kutyi dilemmája)
A másik jelenség: az addiktív fogyasztás mértékének növekedése az átlagembernél. A felmérések azt mutatták, hogy az átlagfogyasztók körében egyre nő azok száma és aránya, akik ellenállhatatlan vásárlási kényszerről számolnak be. Az ő vásárlási döntéseiket nem a fizikai vagy a társadalmi szükséglet váltja ki. Saját pszichológiai problémáikat igyekeznek vásárlással orvosolni: a felgyülemlett stresszt oldják fel ilyen módon, vagy egyszerűen önmagukat „jutalmazzák" meg. Egyre gyakrabban az elhibázott vásárlás előidézte frusztrációt csökkentendő, vásárolnak újra és újra. Kiderült, hogy szinte minden, a bevásárlóközpontok polcain fellelhető áru - a csokoládétól és az ajándék mütyüröktől kezdve, a táskán és a cipőn keresztül, a bugyiig - az addiktív vásárlás tárgyává válhat. Az emberek által megvásárolt termékek 15-25%-a használat nélkül a szemétbe kerül: az élelmiszer megrohad, az ajándéktárgyat egy héten belül kidobják, a konyhai felszerelést soha nem használják, a ruhát soha fel nem veszik, a cipőt soha nem hordják. Még a „megvalósult szocializmusba" is átszivárgóit vagy újra megjelent ez a „fogyasztásgyanús" szemlélet. A 60-as években megjelent „fridzsider- szocializmus" kifejezés - amelyet nem az MSZMP ideológusai, hanem a kor értelmiségei alkották meg - arra a beállítódásra utal, amely a szocializmust féltette a fogyasztástól. Tették ezt egy olyan korban, amikor a társadalom túlnyomó részének még sem autója, sem fridzsiderje, sem pedig tévéje nem volt. Nem véletlen tehát, hogy a magyar polgárok a „rendszer leváltásának" politikai aktusát - az 1990-es szabad választásokat - közvetlenül követő első szabad döntésű tette a bécsi bevásárlás volt. A történelem során tehát az emberek - ha tehették - mindig a bűnösnek kikiáltott fogyasztást választották. Figyelmen kívül hagyták az ésszerűségre hivatkozó intéseket, a túlvilági büntetés fenyegetését, és „kezüket, lábukat törve" igyekeztek megszerezni, megkaparintani, magukévá termi, elfogyasztani mindazt, ami egyáltalán megvásárolható. Még saját pénzügyi korlátjukat áthágva is igyekeztek fogyasztásukat bővíteni. Ennek tükrében nagyon is kérdéses: ha eddig oly sokszor és oly sokan igyekeztek korlátok közé szorítani a fogyasztást, és ezek az ideológiai és hatalmi próbálkozások rendre zátonyra futottak az átlagember törekvésén (emlékezzünk csak a bevásárlóközpontok nyitó akcióit kísérő tumultuózus jelenetekre), miért éppen a 21. század beköszöntével jönne meg az emberek esze? 3. Túl a billenési ponton Az emberek fogyasztói viselkedésének az előttünk álló évtizedekben két ellenállhatatlannak tűnő tendencia szab határt: a környezet korlátja és a fogyasztás erősödő negatív mellékhatásai. A környezet korlátozottságát illetően az elmúlt években három fontos - magunk, és még inkább gyermekeink sorsát befolyásoló - kutatási eredmény született. A tudósoknak sikerült számszerűsíteni - az elmúlt évtizedben divatossá vált - billenési pont (tipping point) meghatározó elemeit. A billenési pont egy rendszer fejlődésének azt a kritikus küszöbértékét jelöli, amelyen túl a kibontakozó változások visszafordíthatatlanná és meghatározókká válnak. A billenési pontot átlépve a rendszer jellege megváltozik: új - és nem 51
