Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Marosán György: Fenntartható-e a fogyasztói társadalom jövőképe? (A kocsi vagy a kutyi dilemmája)
magatartásán - alapult. Az adatok pontosságának és az összehasonlítás módszertanának finomságain még vitatkoznak, ám a trend nyilvánvaló: megnőtt az országok közötti, és módosult az országokon belüli egyenlőtlenség. A kapitalizmus a terheket a proletarizálódó rétegekre rakta, így a társadalmakon belüli különbségek növekedtek - ám csak egy ideig. A 20. század - a válságok és a világháborúk ellenére - a megszaladás fogalmával jellemezhető. A megszaladást a pozitív visszacsatolás öngerjesztő folyamatai idézik elő. Ez fenyeget, amikor az atomreaktor, valamilyen ok miatt, irányíthatatlanná válik, ami robbanáshoz is vezethet. Ezt tapasztalhatjuk a biológiában, amikor egy populáció egyedeinek száma, a természeti korlátok hiányában, megállíthatatlan növekedésnek indul. A megszaladást a társadalomban is a növekedés természeti, társadalmi, politikai korlátjainak leomlása váltotta ki. Egyre több anyagot bányásztak ki, alakítottak áruvá, tukmáltak rá a vásárlóra, fogyasztottak el, majd alakult át hulladékká. A megszaladás rendre „kijátszotta" az önszabályozónak gondolt piacot és a racionálisnak vélt fogyasztót: ez idézte elő a globális válságokat. Ezzel együtt, a statisztikai mutatók és a társadalmi jelzőszámok ugrásszerű - és korábban elképzelhetetlen - gazdagodást jeleztek. 1900. január 1-jén a Dow-Jones tőzsdeindex 54.96, míg száz évvel később, 2000. január 1-jén 11.497 volt. A két dátum között - óvatosan becsülve - a tőke- vagyon, és részben az állampolgárok személyes vagyona, 150-szeresére nőtt. A világgazdaságba bekapcsolódott országokban az elérhető „boldogság-javak" meghökkentően gyorsan terjedtek el. Egyre rövidült az idő, amely ahhoz kellett, hogy az autó, a telefon, a hűtőszekrény, a rádió, a tv, a számítógép, vagy éppen a mobiltelefon, kiváltságosok által birtokolt presztízstermékből, az átlagpolgár hétköznapi fogyasztási cikkévé váljon. Hasonlóképpen, szinte felfoghatatlan mértékben megnőtt az átlagpolgár számára elérhető javak választéka. 1899 karácsonyán a boltokban nagyjából 10 ezer árucikk közül válogathatott, akinek pénze volt rá, 2000 karácsonyán a bevásárlóközpontok polcain az átlag magyar polgár 1 milliárd termék közül kereshette és választhatta ki azt, amit szeretteinek meg akart vásárolni. A megszaladás jelenségét különösen veszélyessé teszi a rendszerek természetes tehetetlensége. Emiatt, még a helyreállítást szolgáló akciók esetén is, a helyzet egy ideig tovább romlik: rendszer „túllő". Ez következik be, amikor a villanytűzhelyre feltett tej a kikapcsolást követően - a villanytűzhely hőtehetetlensége miatt - mégis kifut. A megszaladás és a túllövés következményei - a környezet növekvő szennyeződése, a nyersanyagforrások fogyása, az élettér szűkössé válása, a fogyasztás káros mellékhatásai (elhízás, depresz- szió), vagy az egyenlőtlenség megnövekedése - robbanással fenyegetnek a 21. században. A robbanás nem metafora: a természetben a megszaladás mindig katasztrófához vezet: a csillag, az atombomba vagy a kémiai elegy felrobban. Az élővilágban, ha elegendő az idő, a faj alkalmazkodik, ha kevés, a populáció összeomlik, esetleg újra és újra végighalad a megszaladás és összeomlás hullámain. Az emberiség jövőjében is az összeomlás vagy az alkalmazkodás kimenetei rejlenek benne. 47
