Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Marosán György: Fenntartható-e a fogyasztói társadalom jövőképe? (A kocsi vagy a kutyi dilemmája)
A halandóság, bár csökkenő, de a 20. századból visszatekintve magas. Rendszeresen járványok csapnak le Európa országaira. A hétköznapokat és a munka világát az erőszak uralja. A munkaidő a középkorhoz képest megnő, és az életfeltételek elborzasztóak. Az eseményeket a politikai ideológia különböző szemüvegein keresztül szemlélő gondolkodók vagy visszasírták az emlékezet által megszépített múltat, vagy a haladás üteméből egy virágzó jövő képét vizionálták, de akadtak, akik a kor borzalmaiból a gyökeres változások szükségességét olvasták ki. Arra azonban már senki nem számít, hogy a változás lecsillapul. S valóban, Európa a 19. században gyorsulni kezd, és elhúz a civilizációk mezőnyétől. A 20. század azután a gazdagodás, a demokratizálódás és az egyéni jogok kiterjedésének reményével köszöntött be. S bár az elmúlt évszázadot joggal nevezik a szélsőségek századának, visszapillantva megállapítható, hogy az ígéretek jó része teljesült. A gazdaság szinte öngerjesztő módon hozta lendületbe önmagát. A növekedés minden korábbi korlátja - a szűk tér, a fejletlen technika, a lebéklyózott motiváció - ledőlt. A dinamikusan fejlődő világgazdaság kielégíthetetlen igényeket vetített a vállalkozások elé. A technikai fejlődés a végtelenbe tolta ki a természeti határokat. Az „elszabadult" emberi vágyak hihetetlen lendületet kölcsönöztek a fejlődésbe bekapcsolódó nemzeteknek. A termelés és a fogyasztás minden addig elképzelhető határt túllépett. Az elmúlt évezredben a világ átlagos növekedési üteme 0,26%/év volt, az utolsó kétszáz évé 1,17%/év, míg az utolsó ötven évé 2,15%. A tőke ifjúkorának állapotai - mai szemmel - rettenetesek voltak. A mindennapi élet - a háborúk és a katasztrófák időszakáról most szót sem ejtve - egészen a 20. századig mindenütt (és ne feledjük, az emberiség jelentős része számára mind a mai napig) felfoghatatlan borzalmakkal és szenvedéssel, betegséggel, halállal, gyilkossággal, fizikai erőszakkal, éhezéssel, elviselhetetlen bűzzel, faggyal, fájdalommal, szennyel, mocsokkal és zajjal, volt/van tele. Ám a kapitalizmus végül mégiscsak meghozta a termelékenység emelkedését és a növekedés felgyorsulását. Az alábbi táblázat - amely a világ különböző régióiban élők egy főre jutó jövedelmét mutatja $/fő-ben - világossá teszi a 20. századbeli robbanásszerű fejlődést. GDP ($/fő) Időszámítás 1000 év 1500 év 1820 1913 1950 1998 Nyugat-Európa 450 400 774 1232 3473 4594 17921 Kelet-Európa 400 400 462 636 1527 2120 5461 USA 400 400 400 1201 5257 9288 26146 Latin-Amerika 400 400 416 659 1511 2554 5795 Ázsia (-Japán) 450 450 500 575 543 635 2936 Afrika 425 416 400 418 585 852 1368 (Madison. The World Economy, 2000) Mindez döntően a polgári társadalom intézményrendszerén - a magántulajdonon, a piacon, a hatékonyan működő államon, az érdekek formálta törvényeken, a demokratikus politikai rendszeren és az autonóm személyek szabálykövető 46
