Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Pataki Ferenc: A varázsát vesztett jövő
és létfeltételeinek meghatározásában. Fogékony a társadalmi problémák iránt, és önálló közéleti szereplőnek tekinti magát. 1968 egyebek mellett ennek az ifjúságnak a „születésnapi ünnepsége" volt. Azóta is fel-felhullámzanak az egyetemi tüntetések, sztrájkok, épületfoglalások. Érthető hát, hogy a politikusok szívesen keresik fel az egyetemeket; dialógusra érett partnereket és lehetséges híveket látnak a diákokban. Ha az iskolázás forradalma világszerte beérik, a globalizáció fontos pillére épül ki. Ám egyúttal olyan gyúanyag halmozódik fel, amelynek hatásait ma még lehetetlen számba venni; csupán a fejlemények figyelmes és módszeres tanulmányozásával lehet rá felkészülni. Olyan fiatal generációk lépnek majd be, amelyeket biológiai-szexuális érettségük és tapasztaltságuk magas foka jellemez; birtokában vannak állampolgári jogaik teljességének; mindegyikük az információs társadalom érettebb szakaszában kezdi pályafutását. Mindeközben még kívül állnak a „felnőtt világ" felelősségi viszonyain, jóllehet az intézményes iskolázás kiterjedése következtében mind nagyobb részarányt képviselnek a társadalomban. Ennélfogva politikai szerepük és csábításnak való kitettségük is növekszik. Ilyen viszonyok közepette érthető lesz a sajátos ifjúsági szubkultúra mind markánsabb körvonalazódása. Az expresszív kultúra formái: a divat, a sportolás, a kapcsolati minták, a pénzkereseti módok, a testápolás szokásai, az együttes vándorlás megannyi eleme lehet az e szubkultúrában dívó életmódmintáknak. S mivel mind kiélezettebbé válik a rés az egyén biológiai és társadalmi érettsége (vagyis a társadalmi munkamegosztásba való teljes értékű bekapcsolódása) között, egyre valószínűbbek lesznek az indulati kirobbanások, az indokolatlan cselekvések és a radikalizmus vonzásának tett engedmények. A kiterjedt iskolázás kétségtelenül növelni fogja a társadalom általános műveltségi színvonalát. De ez inkább az „ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit" logikáját fogja követni. Márpedig - képletesen szólva - a valódi zenei kultúrához nem az szükségeltetik, hogy mindenki tudjon egy kicsit furulyázni, hanem hogy legyenek briliáns szólisták, kiváló hegedűsök, zongoristák, kürtösök és bőgősök. Bizonyos, hogy az új fejlemények fényében újólag szemügyre kell majd venni az iskolaügy szerkezetét, funkcióit és stílusát. Az életmódiskola más logikát követel, mint a mégoly sokfajta szabadsággal felruházott hagyományos iskola. Kedvező esetben ez a megnyúlt és tömeges diákéletmód a jövőképzetek egyik fontos és dinamikus generálója lehet. Ez a nemzedék, helyzeténél fogva, érzékeny és fogékony a jövőre, hiszen az még előtte van; még nem utólagosan kell értelmeznie saját életútját, hanem meg kell azt teremtenie. A másik póluson zajlik az idős generáció tagjainak kivonulása a korábbi nagycsaládi keretekből, és önkéntes vagy kényszerű elkülönülése a különböző színvonalú, szabadság- és komfortfokozatú nyugdíjas- és idősotthonokban, apartmanházakban, lakóparkokban. Ez a tendencia mind az átlagéletkor növekedése, mind pedig a családi viszonyok átalakulása következtében erősödni fog. Eközben különös formák is kialakulnak, mint a lakókocsiban vándorló amerikai nyugdíjasok, vagy a hidegebb északi tájak és Florida között ingázók életmódja. Várható, hogy megnő a „harmadik életkor" tagjainak személyes és társadalmi aktivitása. Már csak azért is, mivel mind többen szembesülnek a kérdéssel: 35
