Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Pataki Ferenc: A varázsát vesztett jövő
mit kezdjen a társadalom időseivel, s mit kezdjenek az idősek önmagukkal? A válaszokat keresve egyre többen vállalnak szerepet a nyugdíjasok érdekképviseleti szervezeteiben és a politikai fórumokon. Bekapcsolódnak a családi kereteken túllépő foglalkoztatási formákba (tanácsadás, részfoglalkoztatás, alkalmi megbízás, közösségi funkciók). Mindezzel kiterjesztik a hasznos - az ön- és közhasznú - létezés határait. Ebbe az irányba hat a nyugdíjba lépés korának feljebb tolása is. A cél minden esetben az, hogy elejét vegyék az idősek társadalmi dezintegrálódásának, „generációs gettóba" rekesztésének. Persze az egyéni sorsok nem fémek bele semmiféle skatulyákba; mindig változatosak lesznek, s az érintett egyének szabad döntésének eredményeként alakulnak - már amennyire azt a feltételek megengedik. Világszerte teret hódítanak az idősek szabad döntésén nyugvó tevékenységformák: a nyugdíjasok egyetemi és szabadegyetemi kurzusai, különféle szellemi és manuális alkotókörei és klubjai, „világjáró" csoportjai, nyelv- és internettanulási alkalmai, művelődési és szórakozási tömörülései. Természetes, hogy a felgyorsult változások következtében minden együtt élő generáció sajátságos „emlékező közösséget" alkot. Szocializációjuk kritikus történései, alapélményeik, látókörük és tapasztalataik - amint arra már utaltunk - mind radikálisabban különböznek egymástól. Ezért mind kevésbé szolgálhatnak mintául az utánuk következő nemzedékek tagjai számára. Az „apák és fiúk" problémája kiélezettebb lesz, mint korábban bármikor. A nosztalgikus emlékezés és a kommunikáció sűrűsödése láthatóan inkább a nemzedéktársak világára korlátozódik. Várható, hogy a nemzedéki viszonyok és a nemzedékváltás folyamatai a jövőben bonyolultabbak lesznek és több feszültséget támasztanak. Új tendenciák Néhány további - ugyancsak markánsan kirajzolódó - fejlemény már ma is elővételezhető hatásával ugyancsak számot vethetünk, így mindenekelőtt a globális informatikai rendszer, a kép- és hírszórás permanensnek ígérkező hatásaival, a téri mobilitás (bevándorlás) felgyorsulásával és várható konfliktusaival, valamint a szabadidő növekedésének és a ránk szakadt szabadidő felhasználásának módjaival: a „szórakoztatás" világának felduzzadásával és egyre rafináltabb kínálatával. Ezek mindegyike alapos, önálló elemzést érdemelne; ezúttal azonban meg kell elégednünk alapvonásaik jellemzésével. Ma még csak ízlelgetjük a másik ember egyetemes és azonnali hozzáférhetőségének hatásait. Ritkán gondoljuk végig, mifajta új helyzetbe kerültünk. A család és a rokonság, a legtágabb ismeretségi kör minden tagja, az üzletfelek, sőt a névtelen „bárki", a nyelvi és képi kommunikáció eszközeivel, azonnal és közvetlenül elérhető az informatikai térben. Gyökeresen átalakul az információszerzés és -kezelés technikája, valamint az egyén által kezelhető információ mennyisége. Mindez mélyen érinti az iskolai oktatás és a hagyományos információhordozó eszközök eljövendő sorsát. Bizonyosnak látszik, hogy a tankönyvi ismeretekről 36
