Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Pataki Ferenc: A varázsát vesztett jövő

és élvezethajszolás infantilis örömét hogyan lehet átvezetni az erőfeszítéssel kivívott, időben elodázott, s ezért becses jutalmak vágányaira.

A jövő elbizonytalanodása azzal járt, hogy a közéletet elöntötte egy különös „karbantartó pragmatizmus" szellemisége. Ez nélkülözi a társadalom távlati állapotaira vonatkozó átfogóbb elgondolásokat, s megelégszik az állami-társadalmi gépezet rövid távú működtetésével. Cserébe viszont gyakran él a moralizáló szónokiasság és a „népbarát" boldogítás eszközeivel.

A két világrendszer közötti hajdani versengés mindkét táborban kiélezte és állandóan napirenden tartotta a kérdést: melyik képviseli a jövőt? Ez pedig állandóan a jövő kontextusába emelte még a legapróbb időszerű kérdéseket is. A már jellemzett ideologikus szocialista jövőkultuszt a másik tábor gyakorlatias jövőprogramokkal igyekezett ellensúlyozni, mint a Hold-program, a rakétaelhárító rendszer, az amerikai életforma és a szabadságjogok sokoldalú felmutatása. A proletárdiktatúra rendjének széthullása és a nemzeti szuverenitások helyreállítása után mindkét egykori táborban - jóllehet nem azonos mértékben - megnőttek a differenciáló és széttartó erők. Itt a rendszerváltást és a kapitalista restaurációt követő gyors társadalmi újrastrukturálódások és újjászerveződő nemzetietnikai viszonyok, ott pedig a részleges feszültségek kiéleződése (bevándorlók, neokonzervatív hullám, faji konfliktusok, kisegyházak, életmód-összeütközések, abortuszügyek) vonta magára a közfigyelmet. Ennek következtében a jövő kérdései is elveszítették közvetlen időszerűségüket és kontextusalkotó erejüket.

További tényezőként kell számolnunk a természeti-kozmikus fenyegetések megjelenésével a közvéleményben. Olykor valóságos pszichózisok hullámzanak végig a hírszóró eszközökön. A globalizáció, az űrkutatás és a természettudomány, kivált a biológia forradalma is hozzájárult ahhoz, hogy az ember mindinkább ráeszmélt: maga és társadalma is a természet része. A természetbe ágyazottan létezik, sőt kozmikus távlatokban, végtelen térben és időben kénytelen gondolkodni. Ki van téve előre nem látható és ellenőrzése alá nem vonható hatásoknak és fordulatoknak. A szorongásra és az ént védelmező elhárításra okot adó, fenyegető esélyek témaköre rendkívül változatos. Hagyományos elemeket is foglal magában, amilyen a túlnépesedéstől való félelem, a természeti erőforrások kimerülése felett érzett aggodalom vagy rettegés valamilyen kozmikus katasztrófától: üstökös becsapódásától, özönvíztől, világvégétől, földönkívüliek inváziójától. Se szeri, se száma az efféle katasztrófafilmeknek és sci-fi műveknek. (Az E.T. még a derűsek és humanizálok közé tartozott.)

Ezekhez a régebbi keletű riasztó látomásokhoz újak is társultak; tudományos megalapozottságuk merőben különböző értékű. Ezekről már szóltunk, de nem árt újólag felidézni őket. Mindenekelőtt ide sorolhatjuk a legtöbbet tárgyalt klímaváltozást és lehetséges következményeit, továbbá a génmanipuláció előre nem látható fordulatait, a globalizáció kockázatait, a civilizációk háborúját, világméretű és megfékezhetetlen járványokat, a hagyományos kapcsolatok leépülését és a sivár elmagányosodást, közelebbről nem meghatározható kozmikus fenyegetéseket. A tudományos igényű elemzések, miként a már említett Száz év múlva című kötet interjúi, a jelenleg megragadható és leírható tények és tendenciák extrapolálásával igyekeznek felrajzolni a belátható jövő arculatát. Ez jogos eljárás, hiszen a jövő

30