Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Pataki Ferenc: A varázsát vesztett jövő
tika fegyvertárába. Hogy erről meggyőződhessünk, elegendő körbepillantani honunkban és a világban. Bizonyosnak látszik azonban, hogy az evilági eszményi társadalomról szőtt messianisztikus remények hitelüket vesztették. Még az olyan kevéssé radikális változatuk is, mint a „jóléti társadalom". Korunk embere „áthangszerelte" jövőképét és a hozzáfűzött várakozásait-reményeit. Mintha a közügyekben érdekelt ember a fogyasztó ember szemével tekintene szét a világban és pillantana a jövőbe. A varázsát elvesztett jövő után űr támadt. A jövő mint a fogyasztás birodalma Az így támadt légüres térbe robbant be a fogyasztói expanzió mindegyre új és új művi (ti. tárgya által támasztott) szükségleteket (kváziszükségleteket) gerjesztő hulláma. Ennek eszköze a reklám és a divat. A dolog fonáksága az, hogy ezek a művi szükségletek éppoly intenzív hiányérzetet szülhetnek, mint az organikus szükségletek. A viharos gazdasági változások rejtett rugója, hogy a termelőapparátus mind nagyobb tömegben állítja elő a fogyasztás javait és szolgáltatásait, s érzékletesen felmutatván őket, egyúttal a birtoklásukra (használatukra) irányuló szükségérzést is előállítja. S ha ez nem sikerül, tömegesen szüli a rossz közérzetet és a frusztrációt: a társadalmi elégedetlenséget. Pedig a piac „bölcs": a mesterségesen teremtett szükségleteket egyaránt ki lehet elégíteni Pierre Cardin vagy Coco Chanel és a „kínai piac" színvonalán és árain. Manapság a fogyasztási javak és szolgáltatások jelenítik meg a jövő felé vezető, szüntelen dinamikus változásokat: főképpen bennük válik megfoghatóvá a holnapi nap látomása. A szakadatlanul születő új tárgyak mellett a már bevezetett tárgyak folytonosan új alakot öltenek; minden avul és étvágyat csinál az újnak. A gépkocsi, a maroktelefon, a tévé, a számítógép, az üdülési mód (üdülőhajó), a sporteszköz és maga a sport (Ki hallott régebben a szörfről, fallabdáról, gördeszkáról, női boxról vagy utcai táncolásról?!) állandóan új és tökéletesebb változatban kínálja magát a fogyasztónak. Minden új készülék teljesítménye oly nagy, hogy birtoklója csak részlegesen tudja értelmesen kihasználni. Persze, hogy boldogító tudat, hogy a maroktelefon oly sok funkciót teljesíthet; a tévékészülék 300 csatornát képes fogni, és az autó végsebessége 250 km/h! De óvatosan megkérdezhető: mivégre mindez? Csodálhatjuk - s teljes joggal - az emberi alkotóerő és lelemény teljesítményeit. A fogyasztás világa hovatovább ezek „mozgó múzeuma" lesz. A folyamat bizonyosan elkerülhetetlen, s ma nem tudjuk, vajon elér-e - s ha igen, mikor - a maga elkerülhetetlen határaihoz. Feltehetően akkor, amikor létrejön - legalábbis hozzávetőlegesen - az életfeltételek és a fogyasztási esélyek globális kiegyenlítődése. Mert amíg a föld lakóinak nagyobb része alacsonyabb életnívón él, mint az északi félteke népességének alsó rétege, addig nem pusztán a fogyasztás expanziója, hanem súlyosan egyenlőtlen megoszlása okozza a valóban drámai nehézségeket (bevándorlás). Hozzájuk képest a túlfogyasztás és a luxusfogyasztás problémái és ártalmai már ismert társadalmi és pszichológiai tehertételeknek minősíthetők. Bizonyosra vehető, hogy az eljövendő korok pedagógiájának fontos fejezete szól majd a fogyasztó neveléséről. Egyebek közt arról is, hogy az azonnali birtoklás 29
