Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Csányi Vilmos: Édeni struktúrák
absztrakt tökéletesség felé tart. Egy amerikai hifitornyokat áruló cég hirdetésében azt állítja, hogy hangszórói nemcsak az emberi fül számára érzékelhető, hanem a hangok valamennyi tartományában tökéletes hangrezgéseket produkálnak. A tökéletes itt már meg sem tapasztalható valami, csupán elképzelhető. Az elképzelhető, absztrakt tökéletesség koncepciója szélesen elterjedt a kultúra olyan tartományaiban is, ahol semmi értelme nincsen. A tökéletes nő és a tökéletes férfi: anyagcseréjük nincsen, nem izzadnak, nem tévednek, gazdagok, dominánsak, örökké élnek. A tökéletes társadalom, ami majd lesz, ami maga a jövő: az abszolút jogi, gazdasági és társadalmi egyenlőség, ahol már boldogtalan szerelem sincsen. A haladás jövője puszta absztrakció, kulturális konstrukció. Azt hiszem, hogy azért kell évente eldobnom még jól használható tárgyaimat, mert a következő évi hasonló tárgy jobb, szebb, hasznosabb, tökéletesebb, pedig többnyire azért, hogy fenntartsam a folyamatos ipari termelést, mert a társadalom erre képtelen más szabályozóeszközöket kimunkálni, és ha beszűkül a termelés, összeomlik a társadalom, mint ezt mostanában is láthatjuk. A jelen elértéktelenedett a rossz emlékű múlttal egyetemben, csak a jövő fényes, mert új, mert tökéletes. Világos, hogy ha emellett tudatában lennék az élet múlandóságának, annak, hogy felemelkedő és aztán hanyatló ívet járok be életem során, akkor az utánam következő jövő kevésbé érdekelne, és a jelen komfortját értékelném igazán. Hát vessük el a hanyatlás biológiai fogalmát is, nem öregszünk, nem hányadunk. Nem fogadjuk el a biológia fejlődési szakaszait magunkra nézve. Fiatalok, tevékenyek maradunk. Betegnek lenni és meghalni nem ildomos, ha mégis muszáj, akkor a háttérben, függönyök mögött. A személyes élet egyetlen értelme a változatlan tökéletesség. A tudományos jóslás alapja Nem kíván különösebb bizonyítást az, hogy az ember által használt szerkezetek, legyenek azok tárgyak vagy szociális, akár matematikai konstrukciók, ugyanúgy egy történet eredményeképpen jönnek létre, mint bármelyik élőlény az evolúció folyamatában, tehát az emberi társadalmak maguk is evolúciós rendszerek. Csak szemléltetésképpen vegyünk egy bizonyítási eljárást. Mondjuk, azt kellene természettudományos eszközökkel bizonyítani, hogy egy karóra - mechanikus, hogy a történet egyszerűbb legyen - emberi készítmény. A legegyszerűbb bizonyítási eljárás az lenne, ha egy lakatlan szigetre kitennénk, mondjuk, száz pucér, véletlenszerűen kiválasztott embertársunkat azzal a feladattal, hogy egy ilyen tárgyat készítsenek. Könnyen belátható, hogy még akkor sem lennének képesek erre belátható időn belül, ha történetesen egy vagy több órásmester is lenne közöttük. Egyrészt az óra társadalmi termék, tehát elkészítéséhez nemcsak emberek, hanem vaskohók, esztergapadok, műszerek stb. szükségesek, másrészt, és a példámban a legfontosabb: az órakészítésnek pontosan meghatározott története van. Tulajdonképpen ezt kellene visszafejteni a szigetre tett embereknek egészen addig, amíg a puszta kézzel is elvégezhető cselekvésekig nem érnek, talán az első tűzrakásig, ahonnan azután előrefelé haladva az óra már könnyen 14
