Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Jövő, aminek van is, nincs is múltja

tál a „tapasztalati tér" és az „elvárási horizont" fogalompárosára kihegyezett kosellecki elképzelésben9, annyit azért megjegyezhetünk: azért nem látható, vagy az okból látható csupán nehezen előre a jövő a modem tapasztalat értelmében, mert: „A jövő alapvetően kivonja magát a tapasztalataink alól, és empirikusan nem verifikálható. "10 11 A helyzet, ennek ellenére, mégsem tűnik teljesen reménytelennek, mivel „vannak olyan előrejelzések, amelyek a tapasztalatokat többé vagy kevésbé elfogadhatóan az elvárások részévé tehetik11 Ez azt jelenti, a modern ember, aki mindig nyitott a jövőre, sőt aki egyenesen „rá van utalva arra, hogy a jövőre tekintsen"12, a jövőtudattól ösztönözve tesz szert egyáltalán cselekvőképességre, miközben végig tisztában van a jövő empirikus megtapasztalhatatlanságával. Mégis: az motiválja őt a cselekvésben, hogy valamely óhajtott, hőn elvárt jövő előtt próbálja meg egyengetni az utat. Ez tehát a modem ember sajátos léthelyzete, amely úgyszólván parancsként írja elő számára a jövő folytonos szem előtt tartását, ami nélkül nincs értelmes emberi élet, mivel a jövőért való szüntelen ténykedés az emberhez egyedül méltó élet.

Mennyiben igazolja vajon vissza az e feltételek között történő jövő a határozott jövőtudat által lehetővé (sőt szükségessé) tett emberi cselekvőképességet? „Mi az, amit az ember előre lát, mi az, amit előre láthat? Az eljövendő valóságot - vagy csupán lehetőségeket?"13 A jövő előre jelezhetősége - Koselleck szerint - másként alakul az események és a struktúrák oldalán. „Minden egyes történést, amelynek részesei vagyunk, egyszeriként tapasztalunk meg, ám azok a körülmények, amelyek között a történés egyszeri lehet, a legkevésbé sem újak." A „maradandó struktúrák" és a „tartós folyamatok" azon túl, hogy meghatározzák, egyszersmind túl is élik az egyes eseményeket, miután azoktól eltérő sebességgel változnak. A történeti idő rétegzettsége14 folytán a jövő prognózisát megalapozó „objektiválható kritériumok az időbeli mélystrukturálásban rejlenek", következésképpen: „Nemcsak a lehetséges történések formális megismétlődésének lehetősége szavatolja a prognózisok minimális eredményességét, hanem az is nagyon fontos, hogy számításba vegyük a történelmi folyamatok többrétűségét. "15

A rövid, közép- és hosszú távú előrejelzés szembeszökően különböző eredményességgel oldható meg az eltérő időrétegek bennük játszott tényleges szerepe folytán. A mindennapi cselekvéskényszereinket felölelő rövid távú időszint tekintetében nehéz megbízható módon előre jelezni az eseményeket, mert az előbb vagy utóbb megtapasztalható időn belül gyorsan megváltoz(hat)nak a

9 Reinhart Koselleck: 'Tapasztalati tér’ és 'várakozási horizont' - két történeti kategória. In: Uő: i. m. 401-430.

10 Reinhart Koselleck: Az ismeretlen jövő és a prognózis művészete. Helikon, 2009/4. 518.

11 Uo.

12 Uo. 518-519.

13 Uo. 519.

14 A kérdésről bővebben 1. Gyáni Gábor: Az elbeszélt és az elbeszélhetetlen történelmi idő. In: Kisantal Tamás - Mekis D. János - P. Müller Péter - Szolláth Dávid, szerk.: Thomka-Symposion. Ünnepi kötet Thomka Beáta köszöntésére. Kalligram, Pozsony, 2009. 25-33.

15 Reinhart Koselleck: i. m. (2009) 527.

6