Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Simoncsics Péter: Ulisszes
Simoncsics Péter Ulisszes Kertész Imre köszöntéséül születésének 81. évében. Mostan egy bajnokról, világot próbáltról, Emlékezzél Múzsa, sokat bújdostáról; Arról, ki lerontván az isteni Tróját, járta sok nép földjét, látta sok nép módját így kezdődik az Ulisszes azaz Homérosz Odisszeája magyarul Mészöly Gedeon fordításában, amelyet a Mérték Kiadó „Kötelezők (m)értékkel" sorozatában jelentetett meg 2005-ben. A Homérosz nevéhez kötődő eposznak ezt a fordítását először 1959-ben a Terra adta ki. A négy év híján ötven évvel későbbi kiadást Kodály Zoltán történelmi perspektívát fölvillantó előszava és a fordító, Mészöly Gedeon megjegyzései vezetik be, és Az Odisszeia magyarra fordításának módszere című tanulmánya zárja. Mészöly Gedeonnak ez a tanulmánya, úgy tetszik, mintha apológiának, mentegetőzésnek indulna, valójában széles látókörű művelődéstörténeti, néprajzi és irodalomtörténeti esszé, amely különlegesen fontos gondolatokat tartalmaz a fordítás elméletére és gyakorlatára vonatkozólag. Mészöly Gedeon ugyanis, aki 1921-től 1940-ig, majd négyéves kolozsvári „intermezzo" után 1945-től 1958-ig ismét a szegedi egyetem magyar és finnugor nyelvészprofesszora volt, a korszak másik jelentős fordítójával, Devecseri Gáborral ellentétben, aki a görög eredetihez hűen hexameterben fordította az Odysseiát (1947), a magyar epika hagyományos versformáját, az Arany János Toldijából oly jól ismert páros rímű felező tizenkettest választotta a maga Ulisszesének versformájául. Fordítás és világirodalom Az Ulisszes név a trójai háború hősének, Odüsszeusznak latin változata1 és a Fordító szándéka szerint azt hivatott jelezni, hogy viselője a kora középkor óta ismert szereplője a magyarországi irodalomnak, amint arra Anonymus elveszett latin nyelvű „regényéből" és az ugyancsak elveszett, de Hadrovics László kutatásaiból bizonyítottnak vehető magyar 1 A magyarországi latinságban megszokott formájában a szó közepén hosszú sz-szel, a szó végén s-sel. 55
