Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Toldi Éva: Az egyetlen történet labirintusában (Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című regényéről)
Sanyi esete, aki életének (magyar nemzetiségű) megmentőjére nem tudott pontosan visz- szaemlékezni, s amikor rekonstruálni akarta, emlékezetből készült rajza „pontosan olyan volt, mintha a betyár Rózsa Sándor theresienstadti börtönben készült portréjának hű másolata lenne"41 42. (Nyelv és oralitás) A vajdaságból elszármazott írók szövegeiben egyfajta identitásjelző tényezőként funkcionál a tájnyelvi kifejezések és szerb szavak vegyítése. Balázs Attila prózájában a Kinek Észak, kinek Dél mutatja leginkább ezt a tendenciát. Szerb szólások magyar tükörfordításai mint poénok jelennek meg. Nem tudom, mit gondolhat az az olvasó, aki nem rendelkezik lokális referenciális tudással - amihez hozzátartozik a tipikus nyelvi vétségek ismerete is -, eredetinek tartja-e, ha azt olvassa: „elvitte az ördög a tréfát".42 Érti-e egyáltalán? Pedig csak arról van szó, hogy a „vrag je odneo salu" szólás megfelelőjében a magyarban nincs ördög, „ennek a fele sem tréfa" - szoktuk mondani. Vagy ha azt olvassa, hogy valaki „utolsó lyuk a furulyán" (poslednja rupa na svirali), vagyis fölösleges, hasznavehetetlen dolog, amolyan zavaró elem, ötödik kerék.43 44 Néha a szerb-magyar etimológia jócskán összekeveredik: Stanoje Bajac nevét értelmezve a narrátor zárójelben fölteszi a kérdést: „a Bajazzókból eredő név?"u Leoncavallo operáját (Bajazzók) viszont szerbül az olasz eredeti alapján (Pagliacci) Pajacinak nevezik... Régies kifejezéseket épít a szövegébe (legott, vala), népnyelvieket (vonyíkol, momentán, rettent sokáig), olyan szerb szavakat, amelyeket az igénytelenebb regionális köznyelv a magyarhoz idomítva használ: elzsvákálódni (vagyis elrágódni), stósz (ötlet), kafityál (kávéházban üldögél), klópázás (evés). A szerb köznyelv szavai, káromkodásai jelennek meg benne, a szerb szleng szavai. És felismerhetővé teszi az újvidéki magyar regionális köznyelv fonetikai deformációját, azt tudniillik, hogy a ty hang a szerb nyelv ty hangjához válik hasonlóvá, a magyar ezért inkább cs-nek hallja (és mondja). Ezért állíthatja az elbeszélő, hogy a Telepen a kutyából „kucsa" lesz (Picspang tanár úr neve is bizonyára eredetileg Pitypang lenne). De szerzői „neologizmusok" is találhatók benne: Árpád „átvereckélte" magát a hágón stb. Nem lehet eldönteni, hogy a hivatkozás a tájegység emberének multietnikus és interkulturális meghatározottságával együtt egyúttal nyelvi igénytelenségre is utal-e. A nyelv és a burjánzó mondatszerkesztés egyúttal a hagyományos nagy történelmi narratíva deheroizálását is elvégzi. Balázs Attila prózájának megkülönböztető jegye lesz „maga ez a sváda: a nekilendülő s a lendülettel el-elkanyarodó oralitás, amely gyakran locsogássá változik, körbelocsogja az elmesélt történeteket".i5 Az oralitás jellegzetessége az is, hogy nem javít a szövegben, de gyakran utal szöveghelyekre, melyek utólagos korrekcióra szorulnának. Úgy pontosítja a saját szövegét, hogy utal a tévedésre, és újra elmondja az egész történetet: „Ugyanis pontatlanul szerepel egyes forrásokban, így a mi regényes történelemkönyvünk első részében is... "46 Az önkorrekció szintén az élőbeszéd jelleget erősíti. 41 Uo. 401. 42 Uo. 56. 43 Angyalosi Gergely azt mondja az ÉS-kvartettben: „Voltak viszont mondatok, amiket nem értettem. Lehet, mert nem ismerek egy nyelvjárási kifejezést, például a »vargát rántott, bevérző füleket« nem értettem." (http://www.es.hu/?view=doc;22588) Megjegyzéséhez annyit fűznék hozzá, hogy akár a szerb, akár a magyar nyelv frazeológiája felől közelítünk a kifejezéshez, nem kerülünk közelebb a jelentéséhez. 44 Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél. I. m. 89. 45 Demény Péter: A locsogó történelem - Kinek Észak, kinek Dél. 2009. jún. 2. http://kultura.hu/main.ph p?folderID=1440&articleID=283586&ctag=articlelist&iid=l 46 Uo. 305. 100
