Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Toldi Éva: Az egyetlen történet labirintusában (Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című regényéről)
A mesélés spontaneitására utal a szabad asszociációs technika kiaknázása, valamint az óriási információmennyiség görgetésének és egymásra következésének gyorsasága, amely nem tűri meg a vissza-visszalapozást. A szöveg mozgatórugója kizárólag a „menni tovább" 47 Ezáltal viszont a szöveg nyelvi szintje olyan módon szerveződik, „ahogy valóban mesélünk egymásnak a kocsmaasztalnál" 45 Magyarázatot fűz a szövegekhez: „nagyjából így történt ez", vagy: „nem magyarázható semmivel, mert nem is így történt". Megszólítja az olvasót: „Érthető, nem?", sőt kioktatja: „Tudni illik." A legkülönfélébb műfajú és típusú részletek kerülnek egymás mellé a szövegben: mese, anekdota, tréfa, mitikus történet, legenda, történelmi traktátus és irodalomtörténeti kiselőadás. A történetegységeket reflexiók, kommentárok kötik össze, illetve zárják. A történetek közötti átkötésekben a hétköznapi beszéd mesélő fordulatait alkalmazza: „lényeg, hogy...", „állítólag...", „tény...", „mármost...", „az a nagy büdös helyzet". Mesei fordulatként fogható fel a „na, akárhogy történt is.a „biz' a". Néha viszont a latin krónikások gyakori kifejezését használja: „Item." (Az internet poétikája) A narráció nem célelvűen egyenes vonalú, hanem szerteágazó, több szálon futó, több nézőpontot érvényesítő. Nem véletlenül kerültek a szövegbe az apró grafikai jelek, amelyek a számítógép ikonjaira emlékeztetnek. Egy-egy történetszál úgy csúszik át a másikba, hogy a köztük levő összefüggések gyakran igen távoliak. „Kockázatos egy mozdulattal összerántani az idő rulettasztalán ennyire távol eső dolgokat"47 48 49, reflektál eljárásmódjára az elbeszélő. Mindez az internetes felhasználói szokásokra utal, főként, hogy használati utasításként azt is megkapjuk, lehetne hátulról előrefelé is olvasni a könyvet, tetszés szerint. Az internetes szövegstruktúra nem csak a szabad asszociációknak nyújt keretet, egyúttal a koncentrációt is fellazítja. Nem mélyedni el semmiben, máris lehet tovább kattintatni, az elágazások száma korlátlan, az oda-vissza utalások kuszasága is csak ebben a rendszerben értelmezhető. A regényben nincs a szó szoros értelmében vett ábrázolás, hiába a rengeteg apró tény. így kerülhet egymás mellé Rózsa Sándor és Wyatt Earp, nemcsak az amerikai emigráns hősök indokolják, hogy a szöveg váratlan helyein a vadnyugat legendás hősének életéről vagy az indiánokról olvashatunk. Ez indokolja a regény „idősíkokat némi zavarral ugyan, mégis játszi könnyedséggel egybecsusszantó technikáját"50, a nagy elbeszélés valójában fragmentumokból állítható össze. Az internet pedig felfogható modem labirintusként is. „Kossuth halála után történt, hogy egy elkeseredett katona, akit felettese nagyon megalázott, bevette magát a Pétervárad föld alatti útvesztőjébe, ahonnan - mint valami gálád, zegzugos könyvből - nem került elő hosszú ideig"51 - olvashatjuk a regényben. A föld alatti útvesztő és a labirintus képzete aktivizálódik a szövegben, amely utalás Jorge Luis Borges labirintusfelfogására is. Bizonyára nem véletlenül hangzik el egy másik helyen a neve: „Maestro Borges óta tudjuk, hogyha valami ugyanúgy hangzik el, de máshol, az nem is ugyanaz. "52 Az elágazó ösvények kertjének két szöveghelye is van, amely közvetlenül vonatkoztatható Balázs Attila regényére. Borges utal a kétszeri regénykezdés technikájára: „Eszembe jutott az az éjszaka is, az Ezeregyéjszaka közepén, amikor Seherezádé királyné (a másoló csodálatos szórakozottsága 47 Uo. 77. 48 ES-kvartett. Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című regényéről. Károlyi Csaba megállapítása. I. h. 49 Balázs Attila: i. m. 39. 50 Uo. 67. 51 Uo. 163. 52 Uo. 525. 101
