Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)
PISMÁNY: Azt hiszem, Bach-korálokat adtál elő. Mondom, rég volt. TIHI: Aljas gazfickó. LOJÁS (teli szájjal): Én elhiszem. Forradalmi idők voltak. PIKASSZÓ: Tényleg, olyan idők voltak. A részeg csaj meg aztán előjött és belepisilt a lavórba. Csak úgy sistergett. PISMÁNY: Erre viszont nem emlékszem. Lehet, csak a te ábrándod. PIKASSZÓ: Nem kimondottan. Pontosan emlékszem. Olyan furcsája volt neki. Túl szabályos, mint egy modellnek. Meg olyan rőt. A meztelen Tihiről is készült ott egy kompromittáló fotó, amelyet... Aporba zaklatottan be. TIHI: Aporbá, mi szél hozta? APORBÁ: Mit tettetek a Deák Fülikével?! PISMÁNY: Mit tettünk volna vele? TIHI: Mi történt? APORBÁ: Csak zokog, s tőlem is elszaladt. Olyan rivadt lett ez a gyerök. Elfutott az éccakába, mint valami vad őzike. Mintha részög pedofíliek vették vón üldözőbe. DR. GYULUS: Visszajön, ne aggódjon, Aporbá. Olyan, mint a bumeráng, mondtam. APORBÁ: Mics'da? TIHI: Hajítani való bunkók voltunk, Gyuluskám, valószínűleg. Most már hiába. Mi a fenét tegyünk? LOJÁS: Nem látunk éjjel az erdőben, hogyan és hányán menjünk utána? Nincs valakinek zseblámpája? Elektromos halkeresője? Embert is foghatunk éjszaka véle. EMIL: Főleg szirént, ugye. Aporbá legyint. APORBÁ: Ah, lehet, télleg nincs értőimé. EMIL (mintegy kiszólva): Értőimé? Nincs itt valami gikszer az ő-vel? Gyanús dolog. JÁKÓ: Helyezze magát kényelembe, Aporbá!!! Üljön ide közénk. Majd minden szépen megoldódik. Lehet, kicsit tovább tart, mint egy történelmi regényben. De valahogy megoldódik. Fűliké nem fog szarvassá változni. Már megtehette volna, ha akarja. LOJÁS: Bartókunk meg rég halott. EMIL (az ügyeletes epe): Csüccsenjen le, Aporbá, és mesélje el ezeknek a pravoszlávoknak Bizánc hírős ostromát! APORBÁ (megütközve, de nem Emil miatt): Má mié változna gímszarvassá szegíny?! TIHI: Jó, jó, megiszik valamit, Aporbá? Jó kis pomázi szilvát? APORBÁ: Nem bírom én mán azt. Túlbizergeti a pankreászom. 48
