Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)
TIHI: Akkor egy kis sört. APORBÁ: Az meg pláne nem köll. Még diabeticz lesz belőle. Vagy valami, amire rámögy a kis katonai nyugdíjam. TIHI: A sörtől? Hm. Egy kis halászlé? APORBÁ: Nem szeretőm a halat. A patyrikás létől meg különben is kilikad a gyomrom. A szálka meg kiszúrja a dobhártyát. TIHI: Akkor mit kér, Aporbá? APORBÁ: Ne menj csóró perzsák közé, Tihamér! Vérös szemű halat fogtam. Nagyon rosszat jelönt. Olyan utat jelönt, amelynek közel a vége. Ne menj közéjük, egyetlen Tihamér! Ne mönj Damaszkusz városába. Csend. TIHI (nyugodtan): Ezt a jegyet már nem lehet visszaváltani, Aporbá. Csend. APORBÁ: Biztos? TIHI: Biztos. APORBÁ: Akkor fogadd el tőlem ezt a kalpagot! A tollát lefútta a szél, de akkó is mögvéd a gonosztul. Vaj ha mástó' nem, az esőtül. Ahhoz mán ölég zsíros. Röpülni mög így, toll nélkül is tud a szélben, csak beléje kő kapaszkodnyi. Oszt van egy varázsigéje. Pásszvördje vagy mije manapság, jelszava a véle való boldoguláshoz. Dejazt csak Fülikéve' izenhetem meg néköd. Merd ez illen dolog. Liliomszájbul kék hallani. Tihamér meghatódottan elveszi és a fejére teszi Aporbá kalpagját. APORBÁ: Passzentos? TIHI: A fejemre szabták. APORBÁ: Akkó röndben. Üdvözlöm a díszes társaságot. TIHI: Esetleg egy kis unicum a zsebecskébe? APORBÁ: Hááááá... sögíti a felfúvódott gyomort kínjától szabadúni. Ám legyön! Tihi átnyújt egy kisebb hasasüvegnyi unicumot az ajándékok közül. Van neki több. Aporbá elveszi, zsebre vágja. APORBÁ: Cvikiti-cvakata, hip-hopp, sámánok varázsfüves itala, Isten áldja a magyart! Orevoár, kirje-lézon. Aporbá el. TIHI: Fura szerzet az öreg, de őt is szeretem. Nagyon. EMIL: Ilyen mindent megbocsátó krisztusi fílinged van ma? 49
