Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)
DR. GYULUS: Akkor következzék most csakugyan az ajándékozás, de előtte felhívom szíves figyelmeteket, hogy az est során lesz egy meglepetés. Nem árulom el, hogy mi. Essetek majd hanyatt! Gúvadjon ki a szemetek és fulladjatok meg! Atyánk vállalkozott rá, hogy segít a dologban. Kérem, erről egyelőre ennyit. Libériás figura jelenik meg a színen, becipeli Dumi élethű és életnagyságú bábfiguráját, odaülteti az asztalhoz Dumi helyére, majd el. DUMI: Lélekben veletek! A polgármester sofőrjének nyomában szintén el, s miközben a színfalak mögött felbőg egy gépkocsi motorja, majd távolodik, a többiek mintegy rávetik magukat Tibire. Kezét rázzák, hátát paskolják. Ott tipródnak körülötte, azért nem nagyon látjuk, ki mit ad át. A most feltűnően hallgatag, gondterhelt Emil közepes nagyságú doboztól szabadul meg a következő gépiesen ledarált szöveg kíséretében. EMIL: Nesze. Jó utat! Amíg lesz könnyem-vérem, míg lelkemet tudom, mindig a jót remélem, s a rosszat siratom. TIHI: Köszönöm neked. JÁKÓ: Hogy legyen mit olvasnod a felhők között. íme, az Örökös vőlegény egy spéci neked dedikált példánya. Emlékezz vőlegénységedre! TIHI: Hválá, bráte mili! Utolsóként Pikasszó átnyújtja a helyszínen festett képet. PIKASSZÓ: Hogy mindég emlékezz rám! Szemem tükrében mindannyiunkra. Ne félj, gyorsan száradó, vízlepergető festék, egyenest Angliából. TIHI: Pompás, köszönöm. Feleségem, Rózsa, az édes, biztos nagyon örül majd neki. De én is. Miközben az asztalvégi székre pakolja az ajándékokat, tekintete találkozik az ott gubbasztó, ajkát rágó Fűliké kétségbeesett, lángoló pillantásával. Rákacsint, de nem szól semmit. Fűliké majdnem elbőgi magát. A társaság közben a bográcshoz folyamodik, ahol Tojás mindenkinek merít, Pismány pedig kenyeret oszt. Közben szónoklatba kezd, beszéde alatt a férfiak visszarendeződnek az asztalhoz, esznek. PISMÁNY: Volt egyszer egy buli, még rég. Nagyon zöldfülűek voltunk. (Fülikére néz) Gyerekeknek ágyban a helyük! PIKASSZÓ: Ne légy alattomos. PISMÁNY: Hogy értsem? PIKASSZÓ: Ahogy akarod, csak ne légy alattomos. PISMÁNY: Ugyan, ne légy már ilyen humortalan! Szóval, volt egy nagy buli holmi privát kégliben. PIKASSZÓ: Jól emlékszem... 46
