Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)

TIHI: Na, erre vagyok jó, ha másra nem.

Folytatja. Jákó káromkodik (picskumáterezik), pakolni kezd.

JÁKÓ: Én nem várom meg, hogy a nyakamba zúduljon. Isten veletek! Jól kicsesztél velünk, Tihikém.

A többiek is beszedik gyorsan a felszerelést, összecuccolnak, s még köszönni se jut nagyon idejük, úgy futnak el. Csak Aporba nem izgatja magát. Meg Tihamér, aki zavartalanul muzsikál a folyónak. Fűliké egy ideig tétovázik, majd ösztönösen odahúzódik Tihamérhoz. Átszellemültem hallgatja a furcsa koncertet. Végül a vállára hajtja a fejét. Arcán angyali boldogság tükröződik. Tihamér nem vesz róla tudomást, csak fújja a levegőt szélnek ellenében.

Aporbá felhajtja gallérját, aztán hirtelen a botjához kap. Kisebb fajta halat ránt ki a vízből, leakasztja a horogról, vizsgálgatja, amikor hirtelen elváltozik az arca. A többiek felé néz, mondana valamit, de azok annyira beleélték magukat a muzsikába, hogy nem figyelnek rá. Aporbá csendben visszaengedi a halat a vízbe.

Közben majdnem teljesen besötétedik, ijesztő dörgéssel villámok szántják az eget. Elered az eső. Utóbb vadul csapkod.

2.

Búcsúvacsora férficsapattal a Papszigeten. Hosszú terüljasztalkám egy lámpa alatt, kicsit arrébb halászlé óriási kondérban, füstölög alatta a tüzecske. Szúnyogriasztó lóg be fentről a képbe. Ugyancsak így oldalt, félig háttal a közönségnek, arccal az asztalnál ülő társaságnak Pikasszó festeget. Saját portréja alakulgat a vásznon, egy kis különfénynél, míg a többiek különféle pózokba dermedve ülnek az asztal mögött, en face a közönségnek. Balról jobbra: Lojás, Pismány, jákó, Dumi, dr. Gyalus, Emil és a legszélén Fűliké. Mögöttük a sötétségbe vesző papszigeti táj bungalókkal, sátrakkal stb. Amikor megjelenik Tihi, mindenki megmozdul, feléje néz, emeli poharát, s mintegy vezényszóra a Rákóczi- indulót énekli. Tihamér meglepődik, de rögtön elneveti magát, csatlakozik ő is, közben vezényel a Pikasszótól elvett, egy ronggyal sebtében megtörölt ecsettel. Amikor vége, Tihi visszaadja a pemzlit, az asztalhoz ül. Pont a közepére, ahol helyet szorítanak neki. Pikasszó még egy kicsit alakítgat a művön, majd Fűliké mellé telepszik, akinek tréfásan barackot nyom a fejére. A srác ezt nem nagyon szíveli. Ekkor Dumi gyorsan beleeszik még egy kicsit az előtte lévő tányérba, méltóságteljes lassúsággal szólásra emelkedik, miközben dr. Gyulus megkocogtatja egy villával a poharát. Csend. (Az elektromos rovarölő fel-fel- szikrázik.)

DUMI: Kedves barátaim, rövid leszek, mint az élet. Azért jöttünk itt ma össze, hogy búcsút vegyünk Tihi barátunktól damaszkuszi útja előtt. Tihitől, akit hív a muzsikáló messzeség. Hívja Czinka Panna és a többiek útja. Hívja maga az út, hogy filozofikusabb legyek. Tihamérról tudjuk, hogy bár Pomázon született, mégis annyira szentendrei, hogy szentendreibb nem is lehet. Úgy látszik, őt szentendrei44