Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)
JÁKÓ: Pizdu máter, mi van itt?! Csak leszopogatják? Ilyen álmos nap. Lenne legalább egy rendes kapás! A kukac eltűnt a horgáról. Míg újért matat, húzza rá a horogra, a többiek éledt reménynyel visszaülnek a helyükre. Fűliké Aporbá mellé ül. Ismét a vizet bámulják a férfiak, de nem bírják ki sokáig csendben. PISMÁNY: Mivel utazik a Tihi? JÁKÓ: Teveháton, gondolnád. Repülővel, természetesen. PISMÁNY: Hát, azt nem nagyon csípem. LOJÁS: Pedig biztonságosabb, mint bármi más. EMIL: Ám ha mégis zuhan, az nagy pillanat. Jelentős kórusmű marad a fekete dobozban. PISMÁNY: Ördög kórusműve. Csend. APORBÁ (Fülikéhez, szinte súgva): Túl nagy itt a rajcsúr. Ennyi pofázástul nem is lesz itt semmi. Arra mán mérget vehetünk. Az imént egy teknőc járt erre, az rágcsálta le a kekacot. A halak mán valahová az Óperenciásig szöktek. Még szerencse, hogy létezik peac meg mélyhűtő. Fűliké nem válaszol. Egy talált botocskával valamiféle ábrákat karcolgat tárt lábai közé. Aporbá szavaira csak fintorít egyet. Kisvártatva ismét megszólal a női szoprán. Most már határozott dallamot énekel, a hang szétterül a tájon, megbizsergeti mindenki szívét. Egyszer csak ugyanott megszólal a furulya is, követi, lágyan körülszövi a nő hangját, határozott duóvá alakulnak. Az árgyélus kismadarának vezérmotívuma körül. EMIL: Na, nekem ebből ennyi elég! Nem lesz itt ma semmi. Gyorsan összepakol, helló, helló, sebesen el. LOJÁS: Ezt a féltékenységet! JÁKÓ: Lennél te is, ha egy ilyen messze földön híres csalogányt tartanál a kalitkádban. LOJÁS: Hát igen. Úszófigyelés, zeneélvezés. Utóbbinak hirtelen vége szakad. JÁKÓ: Na, ennyi volt mára. Csend. PISMÁNY (Fülikéhez): Nem láttalak még itt úszni. LOJÁS: Egyáltalában, láttál valakit is mostanában itt úszni? 42
