Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)

TIHI (láthatatlanul): Elment a pap ürgészni, ürgészni; elfelejtett misézni. Misézni... he, he, he! (Furulyái hozzá)

ATYÁNK: Eh, Tihi! A garabonciás. Hanem, lássuk, ki jön velem templomba Jézushoz és az asszonyokhoz?

Síri csend, mindenki a maga botját figyeli mereven, csak Jákó nem.

JÁKÓ: Istentelen bagázs, de hisz tudja, atyám. Nem kell ezen csodálkozni.

ATYÁNK: Mindannyian a pokol tüzében forró olajon fognak sercegni. Az idő végtelenségéig.

Atyánk legyint, el.

JÁKÓ: Szegény, mindég megpróbálja. Dehát dum spiro spero.

LOJÁS: Apropó, Dumi nem jön ma ki?

JÁKÓ: Valami olyasmit mondott, hogy beszédet kell írnia.

PISMÁNY: Mi, meghalt tán valaki?

JÁKÓ: Nem tudok róla. Mit akarok mondani, lehet, hogy a mi Tihinket akarja búcsúztatni damaszkuszi útja előtt.

PISMÁNY: Micsoda abszurd ötlet! Szíriában keresni a Rákóczi-induló gyökereit. Csak Tihamémek juthat ilyen eszébe.

LOJÁS: Vagy nem.

PISMÁNY: Mi nem?

LOJÁS: Lehet, egyáltalán nem abszurd.

EMIL: Relatív dolog. Menjen csak, isten hírével! Ha az néki boldogság.

LOJÁS: Tudjuk, mennyire imádod, de azért, szépen kérünk mindannyian, fékezd magad kicsit. A társaság kedvéért.

EMIL: Jó, a társaság kedvéért. A mi bánatos kis vér-test-vér-sé-gün-kért, egyetlen Lojáskám.

PISMÁNY: Szépen kimondtad. Mintha gyakoroltad volna.

Csend.

JÁKÓ: Meséltem már, hogy volt az, amikor találkoztam Petőfivel?

PISMÁNY: Uh.

LOJÁS: Milliószor.

JÁKÓ (elereszti a füle mellett): Éppen a Preobrazsenszka templom udvarán álltam, amikor...

EMIL: Nem inkább az volt, hogy a Komlókertben ültél?

Biciklicsengő hangja, majd kisvártatva nagyon helyes kissrác karikázik be a férfiak mögé, leszáll. Alig tartja a súlyosan megpakolt bringát. Ő Diák Fűliké, a sörfutár, sportos szerelésben. A sör mellett egy zacskóban labdaszerű valami.

EMIL: Na, ezt megrendezni se lehetett volna jobban.

40