Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)
Csend. LOJÁS: Hm, azt hiszem, Csamojevics Arzén már rég a sírban feküdt, amikor Mária Terézia trónra került. JÁKÓ: Nem tudom. Nem számít. LOJÁS: Nem számít? EMIL: Értem. Tényleg nem számít. Csend. Mindenki a vizet nézi, amikor a mögöttük lévő erdőből furulyaszó hallatszik. Emil láthatóan ideges lesz. EMIL: Francba! JÁKÓ: Aaaa, ez csak a Tihi lehet, a mi kis kanos pomázi Faununk. Kecerészi az erdő tündéreit? Mindenesetre nagyon szépen szól a pikulája. Avakum Avakumovicsénak a mintájára faragta. PISMÁNY: Kicsvicsének? LOJÁS: Avakum Avakumovics szerb költő és zenész, aki már tizenkét éves korában feltűnt művészi fuvolajátékával. Nemcsak művész volt, szerzője a Tündértánc a Szamárhegy tetején című emlékezetes zeneműnek, hanem feltalálója is egy billentyűkkel ellátott fúvós hangszernek, a róla elnevezett avacumicának. A találmány lényege az, hogy ezen az eszközön keresztül mind a vidámság, mind a bánat szélesebb regiszteren és nagyobb volumenben fújható ki az addig szokásosnál. Akár fél tüdővel is, ami nagymértékben megkönnyíti gazdájának dolgát. Most világos? PISMÁNY: Aha, ebből is látszik, hogy nem vagyok valami tősgyökeres szentendrei. LOJÁS: Ja, Avakum Avakumovics ezemyolcszáztizenegyben lehelte ki lelkét: hirtelen megszédülve, majd hanyatt vágódva épp a Szamárhegyre vezető grádicson lefelé. PISMÁNY: Honnét tudod? LOJÁS: Emlékszem, valahol olvastam. EMIL: Miközben felette egyetlen felhő nélkül, végtelen tengerként kéklett az égbolt, és még a sót is érezni lehetett a levegőben. Lehet, épp ez zavarta meg. PISMÁNY: Káprázatos! Hogy az ember ne ragadjon ecsetet momentán. Olyan szép balkáni dolog ez. Szentendrei mediterrán. Forró napsütés. Juj, mindjárt elmegyek festeni! ATYÁNK: Maradj még, ki se dumáltuk rendesen Ronaldinho csodálatos szamárhegyi jelenését. EMIL: Meg még a bowlingosat se teljesen. Harangszó a távolból. ATYÁNK: Fene egye meg! Oh, mit mondok... (szájon csapja magát) Nem másnak, nekem kell mennem. Gyorsan szétszedi a botját, elpakol. A többiek nevetnek. Csúfondáros ének az erdőből. 39
