Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)
LOJÁS: Bölcs ám! PISMÁNY: Nana. Öblös hang szól be a színre, majd kisvártatva megérkezik a gazdája is. Úgymond: tekig csizmában. JÁKÓ: Szép jó napot, nagy falatot! Dobárdán, dobárdán. Hogy megy a hal, kedves barátaim? Nem nagyon? Elmaradt a szakszerű beetetés? Majd a bizánciak segítenek. Aporbá felkapja fejét, de nem szól semmit. Jákó szereli fel a saját botját, a többiek ismerősként üdvözlik, helyet szorítanak. Helló, helló! Jákó leül közéjük, gyakorlottan behajítja a saját cuccát, közben mondja a magáét (nem túlzott, de némi szerbes akcentussal). JÁKÓ: Mária Terézia? Arszenije Csamojevics pajtás, vagy ugye: Csamojevics Arzén pátriárkánk, isten nyugosztalja, semmi köze a patkányméreghez, jel'dá? Amikor kifogta a maga megszenvedett népét a török igából, aztán elvezette őket ide, egyenest a Kánaánba, ugye, akkor itt többször is találkozott Mária Teréziával, annak két terhessége között. EMIL: Lárifári! JÁKÓ: Azt mondják, igaz. EMIL: Lárifári! JÁKÓ: Lári-e vagy fári, tény, hogy Mária Terézia egy időben a visegrádi várban lakott. Egyszer egy séta közben találkozott Arzénnel, aki a derekára csavarva hordta a szakállát, vagy ha valamit nem akart hallani, akkor a füle körül, és jóvágású férfi volt. Nagyon megtetszett neki a pátriárka, így később, amikor csak tehette, úgy intézte dolgát, hogy elkerüljön Szentendrére. Időnként titokban is meglátogatta Arzént, annyira szerelmes lett belé. De a kocsiját mindig farral állította be, mintha már épp indulóban volna. Na, azért a nép se hülye, gyorsan híre kelt ennek, úgyhogy véget kellett vetni az enyelgéseknek. Mária Terézia nem jött többé, de azt is mondják, huszonnyolc gyermeke közül az egyik, amelyik szakállal született, az Csamojevics gyerek. EMIL: Lárifári, Jákókám! Mária Terézia hű volt férjéhez, és sok gyereke volt, de nem huszonnyolc. LOJÁS: Hogy hű-e? Ki tudná! Ellenben, ha jobban utánaszámolunk, amikor állítólag Visegrádon lakott a császárné, a vár akkor már romokban állt. JÁKÓ: Nem tudom, szivikém. EMIL: És hol volt ez a kis meghitt kéjlak? JÁKÓ: A Szamárhegy oldalában, amerre tegnap Ronaldinhót látták settenkedni, nagy sötét lepkeszemüveggel. EMIL: Ronaldinhót? Aha. Értem. Csend. PISMÁNY: Senki se mondta neki, hogy a Bowling mögött a kupleráj? 38
