Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)
LOJÁS: Nem. PISMÁNY: Pedig ott volt tegnap este. Egészen a homlokába dobta a haját, meg sötét szemüveget húzott, de ő volt az. EMIL: És akkor még mondja valaki, hogy döglődik itt a turizmus. LOJÁS: Ha egészen a homlokába fésülte a haját, meg sötét szemüveget húzott, akkor miről ismerted fel? Volt nála labda? PISMÁNY: Nem, nem volt, azért valahogy fel lehetett ismerni a járásáról, például, amikor ment ki az ámyékszékre. EMIL: Akarod mondani, valahogy olyan ronaldinhósan ment ki? Pár biciklicsellel? Meg ide nézett, amoda pisilt? Mint passz közben? PISMÁNY: Látom, formában vagy te meg, kedves Emilkém. Nem hiányoznak neked a halak, úgyis csak műkedvelő pecás vagy! Tehát nem. Nem mentem ki utána a retyóra, amit mondok, mégis színtiszta igazság. A főpincér is felismerte flambírozás közben. ATYÁNK: Mi közben? PISMÁNY: Flamb..., na... Menten oly zavarba jött, hogy lángra lobbant a dekoltéjában a mellszőre, és üvöltve hajította el a palacsintát. LOJÁS: És Ronaldinho erre mit csinált? PISMÁNY: Csak vigyorgott. LOJÁS: Ugyan már, mindég vigyorog az a srác! ATYÁNK: Pismányunknak büntetésből tíz miatyánk lefekvés előtt. PISMÁNY: Miért, Atyánk? ATYÁNK: Lódításért, fiam. PISMÁNY: Már miért lódítanék, Atyánk? ATYÁNK: Hogy miért, nem tudom, de a Bowling Club még tavaly bezárt. LOJÁS: Csak szeretné, Atyánk. PISMÁNY: Beee-zárt? Ha tényleg bezárt, akkor hol jártam én? ATYÁNK: A jó ég tudja, fiam. EMIL: Hm, vannak nyarak, amikor valami egészen furcsa dolog történik az idővel... Elromlik, vagy mit csinál? Csend. Figyelik az úszót, amikor a távolból gyönyörű női hang érkezik feléjük a víz színén. Nehezen lehetne megmondani, az iskolázott hangú hölgy épp mit énekel, inkább olyan hangpróba, gyakorlás. Hol elnyújtott, hol trillázó, de nagyon szép. (Hát nem?) EMIL: Eh, szomorú vasárnap. LOJÁS: Szomorú vasárnap? Hallottam már valahol, de ez nem az. PISMÁNY: Baromi jó hangja van a nejednek, barátocskám. Még zárt zsalugá- terek mögül is, hát még amikor kitárja. EMIL: Valami Árgirus-operát emlegetett. Nem tudom. Tán ezt gyakorolja. Nem tudnám hirtelen megmondani. ATYÁNK: Még én is szerelmes vagyok belé. PISMÁNY: Nana, atyánk, tíz miatyánk! LOJÁS: Kár, hogy mindezt Aporbá nem hallja. EMIL: Hogy Aporbá mit hall, azt is csak a jóisten tudja, Lojáskám. 36
