Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Balázs Attila: Papszigeti melódiák (színjáték)
EMIL: Szomorú vasárnap. LOJÁS: Mit lehet itt tenni. EMIL: Pismánykám? PISMÁNY: Nincs konstruktív ötletem. EMIL: Atyánk? ATYJUK: Isten kezében vagyunk. De kérdezzük azt, ki legrégebb óta jár ide. LAJOS: Istent? EMIL: Nem, magát a süket öreg ördögöt. LAJOS: Nem, a süket öreg ördög nem járhat ide, amikor Atyánk velünk van. ATYA: Pszt! LOJÁS: Tán pedzi? Csend. Hosszan. Figyelik az úszót. EMIL: Szomorú vasárnap. Ma semmi sem pedzi. Csend. EMIL: Szomorú vasárnap! PISMÁNY: Nincs konstruktív ötletem. LAJOS: Mit lehet itt tenni? ATYA: Kérdezzük meg Aporbát. Hiszen ő itt a legidősebb Ho-ho-ho. EMIL: Na, ha azt akarjuk, hogy ő is meghallja, világgá futnak a halak. Csend. Hosszan figyelik az úszót. EMIL: Aporbá. Csend. EMIL: Aporbá!! Csend. EMIL: Azt mesélik, egyszer a füle mellett sült el az ágyú. Aporbá!!! PISMÁNY: Aporbának még a kukaca is elaludt a horgán. APORBÁ: Eh, mi van? Má' megin' ugrálnak a szerény szavú költők? Teringettét! A halak nem futnak sehová, csak elbújnak, mert manapság nem bíznak a gondviselésben. Ma ilyen pogányok a halak. ATYÁNK: Aporbának tíz miatyánk büntetésből. APORBÁ: He? Nem hallom. Ólom van a filemben is. Csend. Hosszan figyelik az úszót. PISMÁNY: Khm, nem láttátok Ronaldinhót a Bowling Klubban? 35
