Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Tandori Dezső: Küzdelem egy elmondásért
Tandori Dezső Küzdelem egy elmondásért „Bajod megértenék? Hited megértenék? - Ha magad értenéd!" Kinek akarnék elmondani - mit? Ady és az önmegmutatás vágya... az „ön", íme, klasszikusan reflexív. De Petőfi se úgy akart ilyet, hogy helyet és viselkedési módot párosított (beugrott netán a csárdába), s a katona Batsányi sem udvari táncfigurákkal fejezte ki magát a porondon... ám elég. Hetvenkét év után rá kell jönnöm, legigazibb hozzáértésem költészeti, ám nemcsak a költészet nem érdekel értve oly nagyon sokakat, de a „vele" kapcsolatos dolgok, elemek, tudások, készségek, lelki akármik is bőven (messze!) helyettesítődnek egyebekkel a külvilági térből. (Hírnév, hiedelem, időbeli aktualitás, hallomás, képzelés stb.) Amit már külön el kell magyarázni...! Ami (a vers) nem magyarázza meg magát. Sokat forgatom magamban így, mint bonyolultabb kőforgató madár, egy kis munkámat... hagyjuk. Tizenhat sor, és legalább négy-öt rezzenetén múlik a... Lásd Wittgenstein. Ha már megvan (nekünk akár), mi múlik min, tényleg ne is beszéjünk. Ennek a reménytelen kis elmélkedésnek a hibája is épp ez. A reálrezon (hétköznapi átlag-ész) eleve arra hajlik, hogy mi lenne, ha mindenki felpróbáltat- ná terhét másokkal etc. Mondom erre valakinek: 1. itt később: magam, ha enyhe szerénytelenség is, életközpontú szellem vagyok (nem szellemközpontú élet), tehát az életem dolgai fontos közlendők lennének, ha és amennyiben írásról van szó részemről. De ez visszatetsző lehet. Akkor meg? Fájó a „messze a legjobb otthon" (szakmámban), idegenben túl messze! Na, köszönöm. Nemcsak az van, hogy küzdünk „egy elmondásért", de az is, hogy minek az elmondásáért? Meg hogy minek (mi végre) az elmondás, meg hogy ha megvan ez az akármi (bennünk), azzal vagyunk igazán magányosak; ha nincs, hát...? Hol, nem hol (I.) „Nem beszélek; beszédülök" Wittgenstein azt mondta - ne rémüljünk megint, észnél vagyok! -, amiről nem lehet beszélni, arról nem kell. Vagyis arról hallgatni kell. Magyarul ez nem félreérthetetlen. Hallgatni = hallani. Például. De ebbe itt ne. Hagyjuk azt is, hogy úgynevezett „célzatszellemi" (politikai) értelemámyalata is volt (van) a dolognak (bizonyos idők folyományaként). 25
